Tör előre a francia szélsőjobb
- Részletek
- 2014. március 25. kedd, 06:46
- Lángh Júlia
Órákon át követtem vasárnap este a TV5Monde közvetítését a francia önkormányzati választások első fordulójáról. Az esemény két legfőbb tanulságától megborzonghatunk, mert nem kizárt, hogy ilyesmi vár ránk is: alacsony részvételi arány és, részben ebből is következően, diadalmas áttörés a szélsőjobbon.
Nézzük először a számokat. A 10 ezer főnél nagyobb városokban az ellenzékben lévő jobbközép UMP (Népi Mozgalom Uniója) 45,9 százalékot, a baloldal 41,1 százalékot szerzett, a szélsőjobb FN (Nemzeti Front) 9,2 százalékot, a szélsőbal 1,3 százalékot. A választási műsorban a szélsőjobboldali pártelnök, Marine Le Pen uralta a képernyőt, sugárzott, próbált mindenkit lesöpörni, földindulásnak nevezte a nap eseményét: vége a kétpártiságnak, ezentúl hárompárti a játszma, állította. Az ambiciózus hölgy, aki valamelyest, kicsit, szalonképesebbé tette az apjától örökölt szélsőséges pártot, a helyi győzelmek fényében már országos diadalt vizionált – nem titok egyébként, hogy kacsingat a köztársasági elnöki tisztségre. Azt mondják, a hólabda-effektus a módszere, vagy legalábbis ebben bízik: egyik győzelem vonzza a másikat, és egyre nagyobbat. Mostani sikerei után a májusi európai választásokon már első helyet remél, lepipálva a két nagyobb pártot. A 2015-ös regionális választásokon még tovább menne, célegyenesben a 2017-es köztársasági elnökválasztásig. Neki ez álom, ám a franciák többsége számára rémálom.
Tény, hogy a frontisták jelöltjei most egy tucatnyi városban első helyen végeztek. Jó másfélszáz városban, fontos helyszíneken is, bejutnak a második fordulóba. Egyik jelöltjük pedig Hénin-Beaumont-ban (közel 30 ezer lakosú volt bányászváros, mindeddig, 60 éven át, szocialista vezetésű volt) már az első fordulóban elnyerte a polgármesteri széket, 50,25 százalékkal. Ezzel együtt nem a Nemzeti Front lesz a kétpártiságot meghaladó párt, hiszen a szocialisták már egy ideje több helyen is más pártokkal – zöldek, kommunisták, centristák – voltak szövetségben. És lesznek is: a második fordulóban ezekkel a szövetségekkel remélik enyhíteni a most vasárnapi kudarcokat.
Ami a szélsőjobb térnyerése elleni, republikánus frontnak nevezett összefogást illeti, a látványos baloldali felhívások ellenére nem fog összejönni. Jean-François Copé, az UMP főtitkára beintett – bedobta a már híressé vált „se ez, se az” kártyát: se Nemzeti Front, se Szocialista Párt, ahogy már a 2011-es helyhatósági választásoknál meghirdették. „Nem lépünk vissza”, mármint a baloldal javára, ha az az esélyesebb a szélsőjobbal szemben, és „nem szövetkezünk”, mármint a Nemzeti Fronttal.
Viszont a kormányszóvivő, Najad Vallaud-Belkacem, marokkói születésű, tehetséges fiatal politikusnő, egyértelműen kijelentette, hogy ha a második fordulóban három jelölt marad lábon, és a jobbközép jelöltnek több az esélye, a szocialista vissza fog lépni. „A szocialisták álláspontja világos: mindent megteszünk, hogy megakadályozzuk a Nemzeti Frontot az önkormányzati győzelemben.” A vasárnap esti választási műsorban látványos színházi jelenettel ért fel, ahogy ez a fiatal nő mozdulatlan, de nagyon kifejező arccal, égő szemekkel figyelte a lelkesen gesztikuláló, győzelmével dicsekvő Marine Le Pent. Le nem vette róla a rezzenéstelen szemét, nyilazott a tekintete. Az operatőr felváltva mutatta a két nőt – tanulságos látvány volt.
Egyelőre kérdések hangzanak el a jobbközépen, vajon követni fogják-e a központi irányvonalat azok a helyi szocialista jelöltek, akik harmadik helyen végeztek, és visszalépnek-e. Lehet, hogy a Nemzeti Front lesz a nevető harmadik, a két választás közötti héten számolva a pontokat, mint egy pingpongmeccsen, a republikánus frontot igénylő bal és az ezt elutasító jobboldal között. Esetleg még megpróbálja idegesíteni a jobbközépet azzal, hogy meglengeti: talán valaki enged a helyi csábításnak és leáll szövetkezni a szélsőjobbal.
Alacsony részvétel a választásokon mindig az érdektelenséget jelzi, aminek a csalódottság az oka. Hollande szocialista elnöknek sikerült a legalacsonyabb tetszésindexet produkálnia az 5. köztársaság teljes történetében: 20 százalékot. Feltehetően a csalódott baloldaliak nem mentek el választani, a jobbközép meg vissza akarta szerezni elveszett pozícióit. Ugyanis az előző, 2008-as önkormányzati választásokon a baloldalé lett számos nagyváros irányítása, a szavazók ezzel az akkori elnöknek, Nicolas Sarkozynek is megüzenték az elégedetlenségüket. Pedig a polgármester-választásnál a helyi ügyek számítanak döntőnek, de a polgár nem tudja kivonni magát az általános közhangulat alól, ami most is megmutatkozott az eredményekben és a távolmaradásban is, ezúttal Hollande és kormánya ellen.
A párizsi főpolgármesteri hivatalért két nő verseng. A jobbközép képviseletében Nathalie Kosciusko-Morizet, volt környezetvédelmi miniszter, kellemes mosolyú, finom úrinő, aki a középosztály helyzetbe hozását ígéri, és papírról olvasta a beszédét az első forduló eredményét kommentálva, és a jelenlegi főpolgármester-helyettes, Anne Hidalgo, aki a hagyományos baloldali értékeket sorolta szabadon rögtönzött beszédében. Neki is szép a mosolya. A verseny egyelőre eldöntetlen. Nathalie kicsit vezet, de néhány döntő kerületben lemaradt. Látványos különben a Le Monde-ban közölt térkép a fővárosi választások aktuális állapotáról: a keleti oldalon minden kerületet a szocialisták visznek, a nyugati, polgáribb, gazdagabb kerületekben a jobboldal vezet. Középen a kicsi 2. kerület a zöldeké.
A párizsi eredmények - Forrás: Le Monde/AFP
Ha a csalódottak, érdektelenek, és/vagy cinikusak némi polgári öntudattal felelősséget éreztek volna a közügyek iránt, és elmennek szavazni, talán szebben alakul a képlet. Mert hiába tiltotta le pártjában Marine Le Pen a nyílt zsidózást, hiába próbálta elfogadhatóbbá tenni, nem véletlen, hogy a politikai elit részéről, mindkét oldalon, elzárkózással találkozik. Szalonképtelen. Egyelőre? Mert a szavazók egy része szemében nem az. Kedvenc témái – bevándorlás, biztonság – a jobbközépen is fogékony talajra találnak, és ha az UMP nem is süllyed odáig, hogy választási szövetségre lépjen velük, azért a republikánus front gondolatát ellenük elveti.
Ahol győzött az FN, mindenütt kiemelkedően magas volt a részvétel, messze túl az országos átlagon. Úgy látszik, jobban tudta megszólítani a válság, a bankok, a globalizáció vélt vagy valós áldozatait, a két nagyobb párt csalódottjait.
Vigyázat. Itthon is vigyázat.
Amíg a Front National, amely önmagát – különös önkép – nem tartja szélsőjobboldalinak, bevándorlásról és biztonságról beszél, addig nálunk a cigánybűnözés a kulcsszó abban a pártban, amellyel az FN nem akar közösködni: szélsőségesnek találja. Minden relatív.
Mindenesetre, vigyázó szemünket vessük csak ismét Párizsra, ám ezúttal nem követendő, hanem elriasztó példát látunk benne, pontosabban az önkormányzati választás első fordulójában.
