A Fidesz négyéves országlása: Az előre eltervezett négy év
- Részletek
- Balogh S. Éva
- 2014. április 01. kedd, 07:52
Korábbi írásaink a Fidesz négyéves országlásáról
– Krémer Ferenc: Súlytalanul, avagy hová jutott és hová tart a magyar társadalom? – I-II. rész
– Kende Péter: Mérleg tíz pontban
– Fleck Zoltán: A Fidesz négyéves országlása: radikális melankólia
2009 novemberében meghívtak egy tudományos konferenciára előadást tartani az akkori magyar szélsőjobbról. Meg kell adni, meglepődtem, hiszen az interneten megjelenő Hungarian Spectrumon kívül semmiféle politikáról szóló tanulmányt soha nem publikáltam. De kiderült, hogy éppen a Spectrumban megjelent rövid írásaim okán hívtak meg a konferenciára.
Az én rövid előadásomra délután került sor, előttem egy magyar politológus tartott előadást az otthoni politikai helyzetről. Ebből megtudhattuk, hogy a következő választásokon a Fidesz óriási többséggel fog győzni, és ezzel a többséggel Orbán Viktor képes lesz végre rendbe tenni az országot. Hadd jegyezzem meg, hogy előadónk nem jobboldali ember volt, hanem valaki, aki valószínűleg régebben az SZDSZ-re szavazott. Emberünk természetesen nem volt egyedül. Sokan voltak, akik hasonló illúziókban ringatták magukat akkoriban. Én, mivel jó emlékezőtehetséggel áldott meg a sors, sajnos nagyon is emlékeztem az első Orbán-kormány időszakára, és óriási aggodalommal és szomorúsággal néztem a választások elé. Magában az előadásban leginkább arról beszéltem, hogy nehéz megállapítani pontosan, „hol fejeződik be a Fidesz és hol kezdődik a Jobbik”, ezért a demokratikus országok vezetőinek oda kell majd figyelni, hogy mi történik Orbán Magyarországán.
Igen, az emlékezet. Gyakran olvashatjuk, hallhatjuk, hogy az emberek könnyen felejtenek. Nyolc év hosszú idő, és a magyar nép 2010-ben már nem emlékezett arra, milyen nagy számban mentek a választók leadni a szavazataikat, nehogy véletlenül Orbán és erőszakos társasága visszatérjen a hatalomba. Nem emlékeztek arra, hogy az emberek 1998 és 2002 között megint félni kezdtek, mert a Fidesz-hatalom urai nem ismertek kegyelmet azok iránt, akik nem az ő oldalukon álltak. És 2002 óta az Orbán vezette Fidesz sokkal agresszívebb és még az akkori Fidesznél is jóval radikálisabb lett. Hogyan lehetett a 2002 és 2010 eltelt idő után abban bízni, hogy Orbán Viktor kormánya konszolidációt és társadalmi békességet fog hozni? Számomra mindez teljesen érthetetlen volt.
A Hungarian Spectrum 2007 júniusában indult, és azóta 2316 blogbejegyzés jelent meg benne. Majdnem mindegyiket én írtam. A blog születésének körülményei meglehetősen prózaiak voltak; nem akartam vele megmenteni a világot, illetve Magyarországot. Érdekel a magyar politika, és 1994 márciusa óta minden fontosabb hírt, írást elolvasok, ami az interneten elérhető. Így aztán eléggé jártas lettem a napi politikában, és meg akartam osztani a tudásomat másokkal is. Először egy magyar nyelvű politikai vitalistát szerveztem, de idővel rájöttem, hogy magyarok egymás között, úgy látszik, nem tudnak civilizáltan vitatkozni. Jött a mások lehülyézése, vagy annál is rosszabb. Itt volt az ideje becsukni a boltot.
Mint minden kezdet, a Spectrum első hónapjai is nehezek voltak. De a kezdő blogírónak nem szabad elcsüggednie, még akkor sem, ha a látogatók hetekig vagy hónapokig feléje sem néznek. Idővel megváltozik a helyzet, ha a szerzőnek van valami mondanivalója. Ma már a Hungarian Spectrumnak 3000–4000 olvasója van naponta a világ minden tájáról. Eredetileg azt gondoltam, hogy a külföld keveset tud Magyarországról, és egy angol nyelvű blog, amely naponta beszámol a magyar eseményekről hasznos lehet azoknak, akik nem tudják követni a magyar nyelvű médiát. Azt is természetesnek tartottam, hogy a magyar politikai történéseket a saját politikai szemszögemből értelmezem. A Hungarian Spectrum nem értéksemleges kiadvány. Egy liberális ember értékrendjét tükrözi.
Idővel kiderült, hogy nemcsak külföldieket és Magyarországon élő nem magyar anyanyelvűeket érdekel a Spectrum, hanem külföldön élő magyarokat, sőt olyan embereket is, akik tudnak magyarul, de jól tudnak angolul is, sőt Magyarországon élnek.
Hogy mennyire befolyásos a Spectrum? Nem tudom. Éppen ma jegyezte meg egy jobboldali Floridából, hogy valószínűleg szerény személyem felelős Magyarország rossz híréről a nagyvilágban. Na, azért eddig nem mennék el. A világsajtó tele van magyar hírekkel mostanában. Csak tegnap 96 Magyarországgal kapcsolatos hír jelent meg angol, német, és francia újságokban. Egyre több angol és német újságot adnak ki Magyarországon is. Ezekben leginkább kritikus cikkek jelennek meg a magyar állapotokról. Ma már nem ugyanaz a helyzet, mint 2007-ben, amikor alig lehetett találni nem magyar nyelvű kiadványt. Ennek ellenére a Spectrum olvasóinak száma egyre nő.
De hadd térjek vissza 2009–2010-re. Az utolsó percig reménykedtem, hogy a Fidesz nem kap kétharmados többséget, mert tudtam, mire fogják felhasználni ezt a parlamenti túlsúlyt. Tudtam, hogy nagyon nehéz idők várnak az országra. Szóval nem voltak illúzióim. Mindössze az lepett meg, hogy mennyire felkészülve vették át a hatalmat. Pontosan tudták, miképpen akarják leépíteni a demokratikus struktúrát, és még a részleteket is előre kidolgozták. Gazdasági ügyekben nem voltak elképzeléseik, illetve azok, amelyek voltak, nem voltak kivihetők. Így aztán ezen a téren sokat improvizáltak, de amikor az orbáni politikai rendszerről volt szó, pontos elképzeléseik voltak és az oda vezető út részletei is ki voltak dolgozva, valószínűleg jóval 2010 előtt. Az az érzésem, hogy Orbán, miután lelkileg összeszedte magát a két elvesztett választás után, kidolgozta az orbáni rendszer pontos részleteit. Tökéletesen tudta, mit fog csinálni és hogyan.
Sokan mondják, hogy meglepte őket, hogy Orbán hirtelen elhatározta, új alkotmányra van szüksége az országnak. Szerintem az első pillanattól kezdve tudta, noha eltitkolta, hogy egy teljes rendszer-átrendezéshez új alkotmányra van szükség. Majdnem biztos vagyok abban is, hogy az alkotmány preambulumában leírt ördögi ötlet Magyarország elveszített szuverenitásáról már megfogalmazódott a Fidesz vezetőinek fejében jóval 2010 előtt. Az értelmi szerző valószínűleg Kövér László volt, aki szerintem a Kossuth-tér átalakításáért is felelős, amely természetesen a Horthy-korszak rehabilitálásának szimbóluma. Nem lennék meglepve, hogy a határokon átívelő nemzetegyesítés ötlete is Kövértől származik. Ez a terv is már régen elő lett készítve, és készen állt már 2010 májusában, hiszen a magyarok állampolgárságáról szóló törvény az Orbán-kormány egyik első aktusa volt.
Az is elképzelhetetlen, hogy ne gondolt volna Orbán Viktor arra, hogy ha gyors rendszerváltást akar elérni, akkor egy olyan alkotmánybíróságra van szüksége, amely hajlandó neki ebben asszisztálni. Ezért azt gondolom, hogy a bírák számának megváltoztatása ugyancsak régi tervei között szerepelt.
Külügyi dolgokban nem hiszem, hogy határozott elképzeléseik voltak. Nem sokkal a választások előtt Orbán még egy cordon sanitaire-ről értekezett Oroszország ellen, de hatalomra jutása után nem sokkal megváltoztatta orosz politikáját. A keleti nyitás is régi ötlet, amelyet most is erőltet, és amelybe óriási energiát fektet. Ezek az erőfeszítések eddig nem sok sikerrel jártak. Eddig leginkább arról lehet olvasni keleti- és közel-keleti angol nyelvű internetes portálokon, hogy Magyarország százával ad ösztöndíjakat ezen országok egyetemi hallgatóinak. Legutoljára 300 ösztöndíjat ajánlottak fel egyiptomi diákoknak.
Magyarország Orbánnak köszönhetően teljesen elszigetelődött. A „pávatánc” csak bizonyos mértékig volt sikeres: eddig még az Európai Unió nem használt komolyabb szankciókat Magyarország ellen. Azt viszont nem lehet tudni, mi lesz Brüsszel viszonya ehhez a politikához a jövőben, különösen ha kétségek merülnek fel a választások tisztaságával kapcsolatban.
Végül, szeretnék egy-két szót szólni arról, hogy a sok kifogásolható orbáni intézkedés közül melyek voltak azok, amelyek különösen felháborították a nyugati országokat. Talán először kellene megemlíteni az állandó jobbratolódást és a szélsőjobboldallal való kacérkodást. Idővel világossá vált, hogy Orbánék kommunista-ellenességével nem párosul hasonló ellenérzés a szélsőjobboldal iránt. A Horthy-rendszer rehabilitálása nagyon komoly ellenérzést keltett Nyugaton. Akárhogyan is nézzük, Magyarország a legvégsőkig náci Németország hű szövetségese volt, amit a szövetséges nagyhatalmak a mai napig nem felejtettek el. A rehabilitációja annak a korszaknak, amelyben dúlt az antiszemitizmus, és amely mindennek mondható, csak demokratikusnak nem, több mint hiba, bűn. Várható volt, hogy a nyugati országok mindezt nem fogják jó szemmel nézni. Erre megszületett az Orbán-kormány suta válasza. Meg akarták mutatni, hogy ők igenis jó demokraták és átérzik a magyar zsidóság szenvedéseit és magyar zsidók százezreinek halálát. Abban reménykedtek, hogy a magyar holokauszt hetvenedik évfordulója jó alkalom lesz a nyugati álláspontok megváltoztatására. De mivel, ahogy mondják, a leopárd nem tudja megváltoztatni a foltjait, így a Fidesz sem tudta egyik-napról feladni a másikra mélyen bevésődött elképzeléseit a múltról és a világról. Úgy akartak megemlékezni a holokausztról, hogy egyidejűleg a Horthy-korszak átírt története is érintetlen maradjon. Köszönhetően a magyar és külföldi történészeknek és a magyar zsidó közösségnek, nem sikerült nekik ez a bravúros művelet, amin nem is lehet csodálkozni. Ezzel az aktussal, az Orbán-kormányról alkotott nyugati vélemények tovább romlottak, és nagy a lehetősége annak, hogy a következő hónapokban tovább fognak romlani, különösen, ha Orbán nem hajlandó feladni elképzeléseit a holokauszt-emlékévről.
De Orbán az utóbbi hónapokba belelavírozta magát egy lehetetlen pozícióba külpolitikai fronton is, amikor sebtében és titokban szerződést kötött Putyin Oroszországával a paksi erőmű kibővítéséről. Természetesen tudjuk, miért volt szükség a nagy sietségre, de az időzítés nagyon rosszra sikeredett. Alig telt el két hónap, és Putyin megmutatta az ukránoknak, hogy mi történik, ha az ő emberét nem fogadja el az istenadta nép. A krími félsziget orosz megszállása üzenet az Európai Uniónak: Oroszország még mindig hajlandó országok közötti konfliktusokat katonai erővel „megoldani”. Hogy mennyire lesz hajlandó Brüsszel elfogadni az oroszok által épített és finanszírozott atomerőművet az Európai Unió határain belül, egyelőre nem tudjuk. De az orosz-magyar barátságot nem túl jó szemmel nézik, az biztos. Különösen azért nem, mert már addig is sokan vontak párhuzamot Putyin és Orbán között.
Egy hét múlva választások lesznek, és ha hihetünk a közvélemény kutatásoknak, a Fidesz fogja megnyerni őket. Orbán hívei vakon követik vezérüket, mert egyrészt fogalmuk sincs arról, hogy a magyar gazdaság milyen elképesztően rossz állapotban van, másrészt mivel valami megmagyarázhatatlan oknál fogva még a saját bőrükön érzett életszínvonalesés sem tudja megrendíteni bizalmukat a Fidesz vezérében. Pár nappal ezelőtt egy igen jó összefoglalás jelent meg a magyar gazdaság utolsó négy évéről az Indexen. Gazdasági tények, grafikonokkal illusztrálva. Az adatok a Központi Statisztikai Hivataltól jöttek. És mi volt az egyik kommentátor reakciója? „Nagyüzemben dübörög az Index kampánygépsora.” Úgy látszik, Magyarországon még mindig túl sokan vannak olyanok, akiket még a puszta tények sem tudnak meggyőzni.
Hová innét? A Hungarian Spectrum minden nap meg fog jelenni, és folytatja azt, amit hét évvel ezelőtt elkezdett. Mármint hogy én folytatom, amit elkezdtem. És remélem, hogy azok a nagyszerű emberek sem veszítik el a kedvüket, akik hozzászólásaikkal gazdagítják a Spectrumot. Folytatjuk.
Balogh S. Éva
a Galamus-csoport korábbi tagja
