A tisztelet, és akit megillet
- Részletek
- Napi apró
- 2014. június 15. vasárnap, 06:37
- Huszár Ágnes
A hírek szerint hétfőn, június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének huszonötödik évfordulóján Magyarországra látogat Joachim Gauck, a Német Szövetségi Köztársaság államfője.
Az igazi hír persze nem ez , hanem az, hogy ezen az ünnepnapon nem találkozik egymással a Német Szövetségi Köztársaság államfője és Magyarország kormányfője.
Huszonöt évvel ezelőtt a Hősök terén követelte Orbán Viktor és Rácz Sándor, a budapesti munkástanács 1956-os elnöke a szovjet csapatok kivonását.
Én abban az időben véletlenül az NDK-ban, Gauck hazájában tartózkodtam, és tanúsíthatom, hogy ezeknek a napoknak az igazi hőse ott Orbán volt. A Neues Deutschland – a Német Szocialista Egységpárt lapja – Orbán szavain hüledezett, hogy „mit fognak ehhez szólni a szovjet elvtársak”. És hogy mekkora szemtelenség ez egy fiatal politikus részéről, és mekkora hálátlanság a „felszabadítókkal” szemben.
Az ottani ellenzékiek viszont nagy tisztelettel beszéltek róla, és nagy jövőt jósoltak neki Európa demokratikus átalakításában. Gauck tiszteletes, akinek édesapját a szovjetek hurcolták táborba, s akit magát ellenzékiként a Stasi üldözött, biztosan szívesen szorított volna kezet az akkori Orbánnal.
Gauck – a Stasi iratok feltárásával megbízott hivatal egykori elnökeként és a nyolcvanmilliós Németország államfőjeként – bizonyára sok mindent lát ma már másként. Minden bizonnyal Orbán történelmi szerepét is, aki most nem látja fontosnak, hogy a nevezetes évfordulón találkozzon Európa egyik karizmatikus és hiteles személyiségével. Egyszerűen elmegy hazulról, amikor nevezetes vendég jelzi látogatását.* Hogy hova megy, „halaszthatatlan államügyek intézése érdekében” kerüli hétfőn a Hősök terét, vagy egyszerűen focimániájának él, mert azt gondolja, hogy ő még ezt is megengedheti magának, mindegy is.
A Fidesz-KDNP európai választási kampányának fő jelszava az volt, hogy a magyarok „tiszteletet követelnek” maguknak Európában. Bölcsebb emberek tudják, hogy tiszteletet nem követelni, kiérdemelni kell. Joachim Gaucknak nem egyszerűen hivatása – protestáns lelkész – alapján jár ki a „nagytiszteletű úr” megszólítás. Gauckot élete, helytállása, írásai alapján tisztelik Németországban, Európában és szerte a világon. Azt az embert tisztelik benne, aki képes volt hazája náci múltjával szembenézni, aki megvallotta, hogy lelkészként többször is majdnem elvesztette a hitét, mikor arra gondolt, hogy az Örökkévaló megengedte azt, ami Auschwitzban történt.
Orbán szívesen állítja be magát beszédeiben protestáns kereszténynek, sűrűn szólítja meg magát a Teremtőt, és fejezi be beszédeit a „Soli deo gloria” – egyedül Istené a dicsőség – fordulattal. Most könnyű szívvel kerüli el – udvariasságra, protokollra fittyet hányva – a találkozást egy olyan kivételes személyiséggel, akinek számára a hit nem dekórum, olcsó cafrang, hanem megszenvedett erkölcsi alapállás.
Pedig Gauck nagytiszteletű úrtól megtudhatta volna azt is – különös tekintettel az általa lármásan követelt tiszteletre –, mit is jelentenek a Római levélnek ezek a szavai: „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, akit fut, hanem a könyörülő Istené”. (Róm. 9, 16)
* A szerk. megj.: Orbán Viktor sajtófőnökének közlése szerint a miniszterelnök hétfőn az Európai Néppárt portugáliai tanácskozásán vesz részt, ahol – idézet a sajtófőnöktől – Orbán Viktor mellett beszédet mond majd Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, Joseph Daul, az Európai Néppárt elnöke, valamint Jean-Claude Juncker volt luxemburgi miniszterelnök.
