Ki lesz az igazi vesztes?
- Részletek
- 2014. augusztus 21. csütörtök, 07:54
- Nagy-Huszein Tibor
Néhány hete a kormány döntött arról, hogy 1200 hektár fölött megvonja az uniós jövedelempótló támogatást. Ezzel egy évek óta előkészített, lépésről lépésre megvalósulni látszó grandiózus terv újabb eleme került nyilvánosságra.
A döntés nagy vitákat, heves ellenkezést váltott ki, elsősorban az érintettek körében. A társadalom egésze korántsem fogadja akkora ellenkezéssel ezt a döntést. A társadalom szemében ez a fajta, termeléshez nem kötött támogatás egyre nehezebben indokolható ingyenpénznek látszik, és hosszú távon egyre kevésbé lesz fenntartható. A döntésre az uniós szabályozás lehetőséget ad, más országokban is hoznak hasonló irányba mutató döntéseket. Hasonló, de azért magyartól lényegesen eltérő módon alkalmazzák ezt a fajta átcsoportosítást, leggyakrabban úgy, hogy a csökkentést korrigálják a bérköltséggel vagy az állatlétszámmal, esetleg más mutató figyelembevételével.
Az érintettek érdekérvényesítő szervezetei és az ellenzék egy része is azt vizionálja, hogy ezzel a döntéssel a kormány tönkreteszi az állattenyésztést, veszélyezteti sok tízezer ember munkahelyét és a magyar mezőgazdaság versenyképességét, egyesek szerint a döntés hatására eltűnik a polcokról a magyar tej, magyar hús. Kétségtelen, hogy ez a döntés súlyosan érint mintegy 520–530 mezőgazdasági üzemet, abban a körben, amely ma az állattenyésztés meghatározó részét üzemelteti. Kétségtelen az is, hogy ezek a gazdaságok nagyon megsínylik a támogatás mintegy 16–17 milliárd forintra tehető csökkentését.
Gondolkodjunk el kicsit, tegyük fel a qui prodest kérdést! Lenne-e értelme egy ilyen döntésnek, ha csupán az lenne a célja, hogy borsot törjön néhány száz nagyüzem vezetőjének, tulajdonosának az orra alá? Vizsgáljuk meg, hogyan illeszkedik ez a lépés az elmúlt évek mezőgazdaságot, elsősorban a földet érintő döntéseinek sorába!
Előbb kicsit nyugodjunk meg: amit elsősorban a szocialista politikusok hangoztatnak a magyar hús, tej eltűnéséről, az nem annyira közvetlen veszély. Egyrészt azért, mert ezek a gazdaságok azért még nem süllyedtek arra a szintre, ahová az elmúlt hónapok földmutyizói, hogy tudniillik, csupán az uniós támogatás lebegne a szemük előtt. Másrészt, ezek a gazdaságok hosszú évek alatt, nagy áldozatokkal felépített rendszereket alkotnak, amit nem lehet egyik napról a másikra bárki kénye-kedve szerint leépítgetni. Géprendszerek, üzemek maradnának kihasználatlanul. Harmadrészt azért, mert ezek a gazdaságok most is, mint már annyiszor, keresni fogják és meg is fogják találni az alkalmazkodás más lehetőségeit.
Bár a Fidesz felhasználja azt a demagógiát is, hogy a hatalom az oligarchák ellen harcol, úgy tüntetve fel a döntést, mintha az a tőkés tulajdonosok kárára történne. Valójában azonban a tulajdonosok kevésbé fogják mindezt megszenvedni. Amióta ez a politika megmutatkozott, a mezőgazdaság betétállománya egyre nagyobb lett, a tőke egyre nagyobb hányadát tartják likvid eszközökben. Ez egyrészt azt jelenti, hogy elmaradnak a szükséges beruházások, de jelenti azt is, hogy veszély esetén így sokkal könnyebb a tőke mobilizálása, és befektetése máshová. A tulajdonosok tehát nagyobb megrázkódtatás nélkül elhagyhatnák az ágazatot.
Ez a döntés nem annyira nagyüzemek tulajdonosait érinti hátrányosan, sokkal inkább fogja hátrányosan érinteni a földtulajdonosokat, közülük is a kisebbeket. Azokat, akiket a negyedszázaddal ezelőtti kárpótlás helyzetbe hozott, akik a bérleti díjon keresztül számukra érzékelhető jövedelmet szereztek, ráadásul legálisan adómentesen. Ők a leginkább érdekeltek abban is, hogy a nagyüzemek megmaradjanak és prosperáljanak, mert számukra ez a szektor jelenti a hosszú távú biztosítékot a földbérletre és a belőle szerezhető jövedelemre. Ez a kormányzati döntés most a társadalomnak ezt rétegét, a föld tulajdonosait fogja nagyon érzékenyen érinteni. Nem azért, mintha önmagában ez a jövedelem irritálná a kormányt, bár egy „munkaalapú társadalomban” akár ez is előfordulhatna. Nem, itt ennél sokkal nagyobb tét forog kockán.
Általában a földet bérlők az uniós támogatással nagyjából megegyező vagy akörüli összeget fizetnek a földtulajdonosoknak. Ezzel ez a jövedelempótló támogatás lényegében eddig is „átszivárgott” a földet művelőktől a föld tulajdonosához. A földforgalmi törvény napvilágra kerülése után a földtulajdonosok rövid időre a törvényben foglalt birtokkorlát haszonélvezőjének érezhették magukat: a korlát tényleges érvényesülése előtt a birtokkorlát által érintett földbérlők akár jelentős díjemelés árán is meghosszabbították a szerződéseket, hogy így meneküljenek ki legalább átmenetileg, de talán véglegesen is a korlát alól. (A kormány mostani döntésével ez a lépés különösen drágának bizonyul.)
A menekülési útvonal tehát adott az érintett nagyobb gazdaságok számára: el kell érni, hogy a földhasználatért kifizetett összeg továbbra is nagyjából a megkapott támogatással egyezzen meg. Ehhez csökkenteni kell a földbérleti díjakat. Elvileg ez nem lenne járható út, hiszen a tulajdonosnak nem lenne érdeke ezt elfogadni, egyoldalúan pedig nem nagyon van lehetőség a szerződés módosítására. Jobban átgondolva azonban be kell látnunk, hogy a földtulajdonosok – ha nem is első szóra – végül aligha tehetnek majd mást, mint elfogadják a díj csökkentését. A másik választásuk ugyanis az lenne, hogy nem lesz, aki fizessen a földért. Azt ugyanis nem gondolhatja komolyan senki, hogy rövid idő alatt előterem nagyjából egymillió hektárra olyan új bérlő, aki képes és akar is az eddigihez hasonló összegű bérleti díjat fizetni. Azt elvethetjük, hogy majd maguk a tulajdonosok fogják tömegesen megművelni a földet. Ha ezt akarták volna, akkor eddig is megtehették volna.
Így érvényesül a kormány döntésének valódi célja: a földbérleti díjak jelentős csökkentése. Ez szolgálja leginkább a mezőgazdasági bizniszben már jelenlévő, illetve a belépni szándékozó politikai klientúra érdekét, két úton is: egyfelől közvetlenül a bérleti díj csökkenésével, másrészt azzal a közvetett hatással, amit ez minden bizonnyal kivált majd: a jelentősen csökkenő bérleti díj miatt sokan el akarják majd adni a földet, ez a földkínálat érezhető emelkedését, és a föld árának érezhető csökkenését fogja eredményezni. A földvásárlásra jogosultak körét jelentősen szűkítette a földforgalmi törvény, a föld lehetséges vásárlóit pedig maga a hatalom fogja kijelölni.
Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke, Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter és Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter 2014. július 21-én bejelenti az agrártámogatási rendszer átalakítását – MTI/Illyés Tibor
A bevezetésben említett grandiózus terv lépései tehát a következők:
– Még 2000-ben a „legfontosabb” gazdasági háttérbe tartozó tucatnyi potentát megkapott 12 volt állami gazdaságot, vele 50 évre mintegy 80 ezer hektár állami földbérletet. Ők lesznek a fő integrátorok.
– Tavaly megszületett a földforgalmi törvény, amely a Fidesz kezébe adta a föld megvásárlására jogosultak körének és a konkrétan személyeknek a kiválasztását.
– Nem alkotta meg a kormány a törvényben nagy hatáskörrel felruházott helyi földbizottságok választásáról szóló rendeletet, ezzel ezt a hatáskört öt évre a Fidesz alá rendelt kamara vezetőihez delegálta.
– Most a támogatás elvonásával eléri a földbérleti díjak csökkenését és a föld árának jelentős csökkenését, a földkínálat megnövekedését.
– Az Alaptörvényben és a földforgalmi törvényben is megígérte, de egyelőre még nem hozza nyilvánosságra az integrációs, illetve az üzemszervezeti törvényt, amelyekben majd el lehet térni a földforgalmi törvényben írott szabályoktól is.
Tehát a következő folyamat kezdeténél állunk: a mostani döntés hatására csökkenni fognak a földbérleti díjak, emiatt sok kis földtulajdonos el akarja majd adni az eddiginél jóval kisebb jövedelmet hozó földet, ezzel a korlátozott földpiacon megnő a kínálat, csökken az ár. A lehetséges vevőket az alacsonyabb áron a Fidesz fogja kijelölni. A földalapú támogatásokból elvont összegek felett pedig Lázár János fog rendelkezni. Ő dönti el, ki mennyit kap majd ebből az évi 16–17 milliárd forintból.
Ennek a döntésnek tehát az igazi vesztesei nem a nagyüzemek tulajdonosai, hanem a kisebb földtulajdonosok százezrei lesznek. Nyertesei pedig a hatalmon lévő politikusok és a gazdasági holdudvarukba tartozók, illetve a strómanjaik lesznek. A földmutyi ezzel kerül át az állami földek köréből a magántulajdonban lévőkre is.
Nagy-Husszein Tibor
A szerző közgazda, ingatlanbecslő, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagja