Látvány ország, látványpékség, látványdemokrácia



A látványok országa lettünk. A látványpékségek után a látványdemokrácia foglalta el a magyar horizontot. A kettő között azért van egy alapvető különbség. A látványpékségben finom, fogyasztható és élvezhető dolgokat sütnek a pékek. A látványdemokráciának köze sincs a valódi demokráciához, és legfeljebb azok élvezik, akik kitalálták. A látványdemokrácia – kormányzati nevén az illiberális demokrácia – leginkább a népi demokráciára emlékeztet, ha ez a kifejezés mond még valakinek valamit. Jellemzőjük, hogy a demokrácia intézményrendszerei léteznek, de nem működnek, illetve működésük diszfunkcionális. Ilyen az Alkotmánybíróság, a kétharmados parlament, az összes ellenőrző szerv. Montesquieu foroghat a sírjában.


A látványdemokráciában hiánycikk az ellenőrzés. A hatalom azt tesz, amit akar. Ha akar, lop. Aztán ha rendszer tökéletesedik, olyanná válik, hogy már akkor is lop, ha nem akar. Ilyenkor a lopás intézményesedik, és törvényerőre emelkedik. A látványdemokrácia nem a demokraták, hanem az útonállók demokráciája. Most itt tart Magyarország.


Az útonállókat nehéz leváltani. Eddig már kétszer nem sikerült. Egyrészt azért, mert a leváltani készülők sem makulátlanok útonállás-ügyben. Másrészt azért, mert a nagyérdemű kormánypárti része hozzászokott az útonálláshoz, ha nem lenne, talán már hiányozna nekik.


Itt a harmadik alkalom. Ha a GDP harminchét százaléka a fővárosban termelődik meg, akkor ennek a húsz százalékra becsült feketegazdaságban képződött része is ide köthető, tehát a korrupció melegágya Budapest.


Az ellenzéki főpolgármester-jelöltek közül egy, azaz egy tűzte látható módon zászlajára a korrupció visszaszorítását, Bokros Lajos. Ő nem a demokratikus intézmények visszaállításáról vizionál, hanem a demokráciadeficit eredményét, a korrupciót akarja száműzni. Nagyon helyesen. És neki, eddigi tevékenysége alapján, el is lehet hinni a szándék komolyságát.



MTI/Soós Lajos

A demokratikus ellenzék rendre hozza eddigi formáját. Ugyanazt, ami már kétszer katasztrofális vereséghez, újabb kétharmadhoz vezetett. Az egyébként nagyon tiszteletreméltó Faluson, Bajnaihoz hasonlóan, sajátjai végeztek karaktergyilkolást: olyan szerepekbe kényszerítették, amikre hála istennek alkatilag alkalmatlan. Sosem lesz belőle Szigetvári Viktor, akárhogy is akarja ezt Szigetvári Viktor. Megegyezés harmadjára sincs, a magát demokratikus ellenzéknek nevezők harmadjára is kudarcot vallottak. El kellene zavarni őket a fenébe, ha nem képesek elzavarni az útonállókat. Most, illetve október 12-én, okulva az előző két kudarcból, nem a pártpropagandákra kellene hallgatniuk a választóknak, mert megint hülyének nézik őket a pártok, és azt hiszik, hogy hat jelölt le fog győzni egyet. Megint nem fog a hat győzni egy ellen, ez csak a grundon működik, habár nem tisztességes.


Ha komoly a szándék és az akarat arra, hogy a székesfővárosban váltás legyen, akkor most mindenkinek Bokros Lajosra kell szavaznia. Ha csak úgy elmegyünk választani, aztán majd csak lesz valahogy, akkor bárkire lehet, nem számít. Ha már a politikusok felelőtlenek, négyévente egyszer a legalább a választók legyenek felelősen gondolkodók, hiszen nem a politikusok bőréről, hanem a sajátjukról van szó.


Tisztelt budapestiek! Lehet fanyalogni Bokroson, hogy a csomagja meg a bajusza, meg a stílusa, meg egyebek. De cáfolja már valaki értelmesen és érzelemmentesen – azaz ne Fidesz-módra – Bokros tudását, felkészültségét, emberi és szakmai tisztességét. Lehet rá azt mondani, hogy nem politikus alkat. De miért is nem? Mert nem hazudik? Mert kimondja azt, ami igaz? Mert gyűlöli a korrupciót és a lopást? Az útonállók országában ez tényleg jelentős hátrány. Oda magyarnak való, magyar politikus kell. Olyan ügyes, mint a Zoltait igába fogó Lázár, vagy a szépen gyarapodó Orbán-libling, Mészáros Lőrinc, vagy kóláját meg a ropiját az önkormányzattal kifizettető Ughy, hogy a többiről ne is beszéljek.


Bokros Lajos Tarlós István egyetlen esélyes, felkészült, szakmailag megalapozott programmal és jövőképpel rendelkező kihívója. Tarlós István nem könnyű ellenfél. Párttársaival ellentétben Tarlós nem hazudik és nem lop. Mérnökemberként bizonyos értelemben még rend is van a fejében. Budapest az ő idejében sokat és látványosan fejlődött. Számára a legnagyobb és egyben leküzdhetetlen akadály maga a Fidesz. Ha ő marad, továbbra is Orbán Viktor fogja irányítani Budapestet, az igazi ellenfél tehát Orbán.


Karakterét, személyiségét tekintve egy ember méltó és alkalmas kihívója Tarlósnak és Orbánnak, Bokros Lajos. Hogy helyzetbe kerül-e, nem rajta múlik, hanem a választók bölcsességén. Ha igazak a felmérések Budapesten többen nem szeretik a Fideszt, mint szeretik. A Fideszt nem szeretők azért nincsenek többségben, mert sokan sokfélét akarnak. Ha a Fideszt nem szeretők tényleg a főváros és az ország érdekeit tekintik elsődlegesnek, akkor Bokros Lajosra szavaznak. Ma ő a legkisebb közös többszörös. Bokros Lajos az egyetlen reális esély a váltásra. Fővárosi polgárok, több mint hiba, bűn nem élni vele . Mert a látványdemokrácia lebontása Bokrossal indulhat.



Herényi Károly, volt MDF-es politikus
(Fotó: ATV.hu)