Orbán Viktor és Oroszország
- Részletek
- Balogh S. Éva
- 2010. december 08. szerda, 05:44
Gyurcsány Ferenc Miért vesztünk össze Washingtonnal? című blogbejegyzésében (2010. december 4.) a következő kérdésre próbál választ találni: „Hogyan lehetséges, hogy a Déli Áramlat pár éve politikai puccsnak, most meg az ország érdekében álló programnak számít a Fidesz elnökének szemében?” Írásának végén arra a következtetésre jut, hogy Orbán Viktor véleménye Washington külpolitikájának függvénye volt, és ma is az. George W. Bush elnöksége alatt az amerikai külpolitika oroszellenes volt, míg manapság egy másfajta amerikai külpolitika eredményeképpen az amerikai-orosz kapcsolatok egyenesen barátinak mondhatók. Így aztán hirtelen Orbán is megváltoztatta álláspontját.
Ami a Déli áramlattal kapcsolatos Fidesz véleményt illeti, lehetséges, hogy a Fidesz befolyásolta Washingtont és nem fordítva. Horváth Gábor, ma a Népszabadság főszerkesztő helyettese, azokban az években az újság washingtoni tudósítója volt, így közelről figyelhette az eseményeket. Horváth szerint amikor Gyurcsány Ferenc elhatározta, hogy Magyarország beszáll a Déli áramlat építésébe „a Fidesz rohant Washingtonba feljelenteni. Az amerikai külpolitikai elit egy emberként horkant fel: 'Nem a magyarok dolga, hogy világpolitikát csináljanak!' Egyetlen tekintélyes szakértő akadt, aki óvatosan közbeszúrta, hogy Magyarországnak vannak bizonyos gazdasági érdekei, de ez a hang elhalt a ’történelmi okokból Moszkvához dörgölőző szocialistákat’ emlegető fideszes politikusok és az általuk mozgósított amerikai ’héják’ mellett”.
A Déli áramlat támadásának szerintem inkább belpolitikai okai voltak, amihez a Fidesz segítséget kapott Washingtonból. Valószínűleg ők is tudták, hogy a Nabucco projekt körvonalai meglehetősen homályosak, és beindulásának időpontja is kétséges. De a Déli áramlat jól jött nekik politikailag.
Más lapra tartozik a Fidesz véleménye Oroszországról általában, és különösen Orbán elképzelései az orosz-magyar kapcsolatokról. Mint tudjuk, az első Orbán-kormány viszonya Oroszországgal egyenesen rossznak volt mondható. Orbán Viktor erről így nyilatkozott 2000 januárjában: „Kétoldalú kapcsolataink fél esztendeig befagyott állapotban voltak, de Moszkva megértette, hogy Oroszországnak szüksége van a magyar gazdaságra.” Tehát Oroszország magyar szempontból elhanyagolható. Ha valakinek fontos feléleszteni a kapcsolatokat, az Oroszország. Néhány hónappal azelőtt, hogy a Fidesz elveszítette a választásokat, Igor Ivanov, az új orosz külügyminiszter ugyan ellátogatott Budapestre, de a magyar-orosz kapcsolatok rendbetételét már a Medgyessy-kormánynak kellett elintéznie.
De lássuk, hogy mi volt a véleménye Oroszországról Orbán Viktornak még évekkel később is. Például 2007 januárjában Orbán még úgy gondolta, Magyarországot az a veszély fenyegeti, hogy visszasorolják az orosz érdekszférába, márpedig Magyarország nem akar „a Gazprom legvidámabb barakkja lenni”. Azt nem árulta el, hogy ki fogja az országot az orosz gazdasági érdekszférába sorolni. Pár hónappal később, a Római Szerződés 50. évfordulójára rendezett ünnepségen, ahol az orosz nagykövet is megjelent, Orbán arról értekezett, hogy az orosz észjárás gyökeresen más, mint az európai. Míg az előbbi „nem piaci alapú, hanem állami, politikai természetű észjárás”, az utóbbi piaci, demokratikus és versenyképességi. Akkoriban még úgy látta, hogy „az állami, politikai észjárás [mármint az orosz] azt mondja, hogy a gazdasági életben is meghatározó az állami befolyás és a stratégiai ágazatokban állami tulajdonnak kell lennie.... És Európának – tudomásul véve Oroszországnak ezt a sajátos észjárását – kell kialakítani az energiafüggőséget csökkentő, Oroszországhoz fűződő új energiapolitikáját.” Talán jó lenne, ha Orbán Viktor elolvasná régebbi beszédeit, hiszen mostanában az állam szerepéről egészen másképpen beszél, mint annak idején.
Colorful Shed – flickr/will_hybrid
Akkoriban, 2007-ben, még azt sem gondolta, hogy Keletről érkezik a hanyatló Európa megváltása. Sőt! „A mögöttünk hagyott másfél évszázad elegendő és igen keserű bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy bármilyen csábító és ígéretes szavakba burkolják is, ami Keletről érkezett, az sok minden volt, de legkevésbé sem szabadság és jólét.” Sőt, kerek-perec kijelentette, hogy „Keleten semmi keresnivalónk nincs, ott olyan helyet elfoglalni, hogy a magyarok békében, nyugalomban és szabadságban és jólétben élhessenek, olyan helyet mi Keleten elfoglalni nem tudunk.”
Orbán Viktor gondolkodásában valamikor 2008 nyarán állt be komolyabb változás, valószínűleg azért, mert rájött, hogy mégis csak lesz kiegyezés Oroszország és az Európai Unió között. 2008. június 2-án Orbán beszédet mondott az „Európa 2025 – Oroszország és az európai biztonság” című konferencián. A beszéd fontosabb részleteit érdemes szó szerint idézni:
„Nyugati fülnek talán kicsit szokatlan lesz, de először bizonyos tiszteletköröket kell megfutnunk Oroszországgal kapcsolatban. Ezért engedjék meg, hogy elöljáróban elmondjuk, hogy mi tiszteljük Oroszországot, respektáljuk Oroszországot, tisztában vagyunk Oroszország világgazdasági és világpolitikai súlyával, és tisztában vagyunk azzal a szereppel, amelyet Oroszország játszani fog a jövőben az európai politikában is. Mondom, hogy ez talán furcsa egy nyugati fülnek, ugyanis ez evidencia.”
„Először is engedjék meg, hogy üdvözöljem, hogy az Európai Unió másfél évi egyeztetés után végre eljutott oda, hogy ezen év júniusában megkezdődhetnek végre a tárgyalások az új partnerségi és együttműködésre megállapodásra vonatkozóan az Európai Unió és Oroszország között. Ezek fontos tárgyalások lesznek; kereskedelemre, befektetésekre, energetikai kérdésekre is kitérnek majd.”
Persze azt is hangsúlyozta, hogy „ami Oroszországban épül, nem az, mint ami Nyugat-Európában épül, illetve van. Most, miután elnézést kértem a magyar nyelvtől ezért a primitív megfogalmazásért, szeretném megismételni: tehát az a valami, az a hatalmi, társadalmi, gazdasági berendezkedés, amely Oroszországban épül, egy másik rendszer, mint az, amelyet mi az Európai Unióban építünk. Hogy még biztosabb lábakon álljak, egészen biztosan más rendszer érdekében csatlakoztunk az Európai Unióhoz, mint ami most Oroszországban épül.”
Ugyanakkor Orbán úgy gondolta, hogy Oroszországnak nagyhatalmi törekvései vannak, és ha lehet is kiegyezés az Európai Unió és Oroszország között, neki a magyar érdekeket kell megvédenie. 2008. szeptember 7-én Kötcsén részletesen is kifejtette, mire gondol. Felhívta a figyelmet arra, hogy az oroszok két olyan kijelentést is tettek az elmúlt hónapokban, amire Magyarországnak is oda kell figyelnie. Az első kijelentés az orosz elnöktől származik, aki a Grúzia megtámadását követő napon azt nyilatkozta, hogy Oroszországnak legitim, biztonsági zónái vannak. Ez Orbán szerint elfogadhatatlan. A másik kijelentés arról szólt, hogy az oroszok olyan üzleti ajánlatot tettek Türkmenisztánnak, Azerbajdzsánnak és más országoknak is, mely szerint a náluk található nyersanyagokat vagy megvásárolnák, vagy az oroszok által birtokolt vezetékeken keresztül kellene hogy kijuttassák a gázt a saját országukból.
Körülbelül ebben az időben ötlik fel benne, hogy egy közép-európai cordon sanitaire-re lenne szükség, mert az Oroszországtól távolabbra eső országoknál nincs az a „fizikai fenyegetettség érzése, mint a közép-európai államoknál, akiknek más a történelmi élménye.” 2009 elején Orbán Erfurtban tartott előadást az európai biztonságpolitikáról. Lehet, hogy mivel külföldön tartotta az előadását, óvatosabban fogalmazott, mindenesetre még itt is kifejtette félelmeit Oroszországgal kapcsolatban, és hangsúlyozta, hogy a közép-európai országoknak össze kell fogniuk. „Ezt az együttműködést életösztöneink diktálják, hiszen Közép-Európát másként érintette az erős Oroszország. S ha a közép-európai államok nem fognak össze, akkor nem tudják megvédeni magukat.” Ugyanezen a sajtóértekezleten Orbán arról is beszélt, hogy Oroszországgal „egy kifinomult, strukturált együttműködési rendszert kell kialakítani”. Néhány nappal később Bécsben, az Euromoney konferencián kifejtette: a „Kelet nem fog habozni, hogy katonai potenciálba fordítsa gazdasági erejét”. Veszélyesnek nevezte azokat a nyugat-európai kísértéseket, amelyek egy Oroszországgal kialakítandó európai uniós stratégiai partnerségre irányulnak.
Orbán egészen őszintén beszélt azokról a fejleményekről, amelyek szerinte veszélyeztetik Magyarország biztonságát. 2010. február 8-án a Ma Reggelben így írta le az új helyzetet: „a világ olyan változásokon ment keresztül az elmúlt egy évben – Oroszország megerősödése, az amerikai külpolitika irányváltoztatása –, ami arra ösztökélt bennünket, hogy a lengyelekkel, csehekkel, szlovákokkal, horvátokkal, tán a románokkal is próbáljunk egy erős közép-európai együttműködést létrehozni, ami nem merül ki politikai gesztusokban, hanem van tartalma, teste: gazdasági kérdések, közlekedés, infrastruktúra, fejlesztések, és így tovább. Az én fejemben lévő külpolitikának vagy az én fejemben megszületett külpolitikának ez a kiindulópontja. És innen kell, ebből a közép-európai együttműködésből érdemes meghatározni, hogy mi Közép-Európa érdeke Oroszország felé, mi Közép-Európa érdeke az Egyesült Államok felé.” Tehát Orbán fejében Nyugat-Európa és a Barack Obama vezette Egyesült Államok cserbenhagyják Közép-Európát, ezért az előrelátó magyar külpolitikának kell megszervezni a régió országait Oroszország ellenében. Tehát ebben az új helyzetben nem hogy követni kell az Egyesült Államokat, hanem ellenkezőleg, függetleníteni kell magunkat.
Gondolom, az orosz külpolitikai képviselet még szorgalmasabban gyűjti az utóbbi évek Orbán-nyilatkozatait Oroszországról, mint én tettem, így nem csoda, hogy Orbánnak nem sikerült meggyőznie Vlagyimir Putyint arról, hogy a magyar-orosz kapcsolatokat teljesen új, gondolom, a saját fejében jobb alapokra akarja helyezni.
