Süddeutsche-kritika a Viharsarok című magyar filmről
- Részletek
- Szemle
- 2014. december 06. szombat, 06:22
- (hj)
Süddeutsche Zeitung: Titkos szerelem. Josef Wirnshofer írása. A Viharsarok című film két fiú románcáról szól. De a férfiak közötti szerelem lehetetlen a magyar vidéken. És aztán van itt még egy figyelemre méltó aspektus.
A felnőtté válás mint a saját homoszexualitás felfedezése – a téma a moziban már rég alműfajjá vált. Ha azonban egy fiatal német homoszexuális Magyarországra megy, hogy ott keresse a szerelmet, akkor ez már meglepőbb. Amióta Orbán Viktort 2010-ben megválasztották kormányfőnek, alapos jobbratolódás megy végbe ebben az országban. Nehéz feltételek az olyan embereknek, akik melegek.
Császi Ádám magyar rendező Viharsarok című, megtörtént eseten alapuló bemutatkozó filmjével most megmutatja, milyen következményei lehetnek ott két fiatal férfi szerelmének. A film figyelemre méltó, éppen keletkezésének története miatt.
A fiatal magyar Szabi (Sütő András) német focitrénere nagy reménysége. De a döntő meccsen nem koncentrál, elengedi a labdát, és még le is küldik a pályáról. A csapat csalódott, az edző frusztrált. Miután Szabi a zuhanyozóban ráadásul összeverekszik legjobb barátjával, Bernharddal (Sebastian Urzendowsky), a fociról szólt álma összeomlik. Visszatér Magyarországra, ahol örökölte nagyszülei renoválásra szoruló házát. Méhészként akar ott élni, messze a focipályától és az ott uralkodó kemény kiképzéstől. A pusztaság kellős közepén ismerkedik meg Áronnal (Varga Ádám), egy fiúval a szomszéd faluból. Szűkszavú ember, kicsit mogorva, de nem ellenszenves. Segít Szabinak kijavítani a tetőt, újra működőképes állapotba hozza a robogóját, és érti a zord vidéki életet. Egy üveg vodka után közelebb kerülnek egymáshoz – testileg is.
Császi Ádám a rendezésével nyomasztó coming out történetet alkotott.
A faluban természetesen nem marad észrevétlen, hogy a két férfi szinte naponta tölt együtt időt. A hétköznapok ott a munka, a grund és a templomi pad között telnek – az egymást szerető két férfinak ott nincs hely. A helybeliek egyre nyíltabban éreztetik undorukat és utálatukat előbb Szabival, aztán Áronnal is. Tervük, hogy közösen felfejlesztik a méhészetet, és közös házban élnek – utópiává válik. Amikor aztán még Bernhard is felbukkan, hogy Szabit visszahívja Németországba, a helyzetük végképp bonyolulttá válik. A ferde pillantások az öltözőben, a szomszédok behúzott függönyei – mindez már számtalan coming out filmben volt látható. Császi Ádámnak mégis sikerül frissen megrendezni a filmet.
A szürkén borongós képek, ez a kiúttalan, ólomsúlyú, szomorú provinciális reménytelenség: Császi olyan szorongást kelt, amely minden pillanatban érezteti, mennyire lehetetlen a szerelem e között a két fiatal ember között.
Van azonban még egy vonatkozás, amely a Viharsarok című filmet különlegessé teszi: a filmet a magyar Állami Filmalap támogatta. „Amikor kérelmeztem a támogatást, nem találkoztam semmiféle diszkrimináló magatartással. Az illetékesek tiszteletben tartották a megközelítési módomat, és soha ne próbáltak ellenőrzést gyakorolni” – mondta Császi Ádám a Süddeutsche Zeitungnak. Ez szokatlanul hangzik. Hiszen a magyar állam nem arról ismert, hogy kiáll a kisebbségek mellett. És amikor a melegek Budapesten a Christopher Street Day alkalmából kimennek az utcára, minden alkalommal újra támadásokra kerül sor.
Császi Ádám a filmjével nem csak helyeslést váltott ki. „A mainstream közönség távol maradt a filmtől, és mindig újra voltak esetek, hogy a mozik nem akarták vetíteni a filmet” – mondja. De: „Amikor valamit agyon akarnak hallgatni, az éppen nagyon jó arra, hogy végre beszéljünk róla.”
(Viharsarok, Magyarország/Németország, 2014. Rendező: Császi Ádám. Forgatókönyv: Szabó Iván. Kamera: Rév Marcell. Szereplők: Sütő András, Sebastian Urzendowsky, Varga Ádám. Forgalmazó: Salzgeber, 107 perc)
