FT: Veszélyes az állami tulajdon magas aránya a bankszektorban

• Nyomtatás

Részletek

Szemle

2014. december 12. péntek, 04:03

(hj)

A Financial Times című lap Magyarország nem bízhat az állami banktulajdonban címmel közölte Neil Buckley cikkét. A külföldi bankok kedvezőek voltak a volt kommunista országok számára.

A magyar kormány bankok elleni csatájának hosszú regéje utolsó felvonásába lép és a hitelezők számára kevésbé véres végkifejletbe torkollhat, mint azt a korábbi jelenetek már sejtették. De ez nem jelenti azt, hogy a végkifejlet optimális lesz az ország számára.

Orbán Viktor kormányfő kormánya 2010-es hatalomra jutása óta kampányt folytatott a bankok ellen, amelyek sok milliárd dollárnyi hitelt adtak ki devizában a pénzügyi válság előtt.

Akkoriban sűrű sorokban sereglettek a fogyasztók, hogy euróban vagy svájci frankban vegyenek fel hitelt, mert ennek a kamatai alacsonyabbak voltak, mint a forinthitelek kamatai. Ám a magyar valuta válság utáni értékvesztése azzal járt, hogy a hitelszolgálat költségei forintban gyorsan emelkedtek, és nőtt a rossz hitelek aránya, ami elfojtotta a háztartások pénzköltését.

Orbán kormánya azt mondja, hogy ezeket a hiteleket lényegében nem megfelelően kínálták; a bankok azt mondják, hogy a szabályoknak megfelelően jártak el. Mivel azonban olyan külföldi csoportok uralják a magyar bankszektort, mint az osztrák Erste és a Raiffeisen, az olasz UniCredit és az Intesa Sanpaolo, valamint a belga KBC, a kormányfő a vitát esélyként értelmezte arra, hogy bizonyos banki értékeket újra magyar kézbe adjon.

Kormánya arra készült, hogy rákényszeríti a bankokat, kedvezőtlen árfolyamon konvertálják a hiteleket forintra – emiatt a bankok attól féltek, hogy súlyos veszteségek elkönyvelésére kényszerítik őket, és kénytelenek lesznek összeolvadni vagy elhagyni a piacot.

Volt okuk az idegességre: a Fidesz már ellátta a bajukat egy súlyos bankadóval és egy pénzügyi tranzakciós adóval. Aztán júniusban elrendelte, hogy fizessenek vissza az adósoknak 3 milliárd eurót azért, amit a kormány – egy legfelsőbb bírósági ítélettel megtámogatva – a devizaalapú hitelekkel kapcsolatos tisztességtelen túlárazásnak tekintett.

Végül a kormány a múlt hónapban megállapodott a bankokkal, hogy a devizaalapú hiteleket jövőre kell forintra konvertálni piaci árfolyamon, nem pedig a piaci árfolyam alattin, ahogyan attól tartottak. A magyar központi bank vállalta, hogy 9 milliárd euróig terjedő összegben biztosít likviditást – ez több mint elég a bankok nettó szükségletének fedezésére, hogy alapokat képezzenek a konvertálás kockázatainak kivédésére –, hogy elkerüljék a forintra nehezedő nyomást a devizapiacokon.

Múlt héten a kormány talált egy másik módot arra, hogy 50 százalék fölé nyomja a magyar tulajdonrészt a bankszektorban: előzetes megállapodást írt alá arról, hogy a GE Capitalstól meg nem nevezett áron megvásárolja a Budapest Bankot, amely értéke szerint a nyolcadik legnagyobb pénzintézet. Néhány hónappal korábban a kormány megvásárolta az ötödik legnagyobb MKB-t a német Bayerische Ladesbanktól.

A munka elvégeztetett? Nem feltétlenül. Orbán nemrég a szektorban lévő magyar tulajdonrész célszámát 60 százalékra emelte, miközben az ország fejlesztési minisztere 70 százalékról beszélt.

Ám a külföldi banktulajdon kedvező volt több volt kommunista ország, köztük Magyarország közeli szomszédai, Lengyelország és a Cseh Köztársaság számára. Mivel ott nem voltak ilyen nagy problémák a devizaalapú hitelekkel, ez azt sugallja, hogy Magyarország gondjait nagyrészt szabályozási hibák okozták.

Mi több, Tim Ash, a Standard Bank felzárkózó piacok elemzője azt mondja: „Nem nagyon bátorítók azoknak az országoknak a tapasztalatai, ahol nagy vagy domináns hazai tulajdonban lévő bankszektorok voltak.”

Vegyük Szlovéniát, amely a legnagyobb bankjait állami kézben hagyta. Ez haveri kapcsolatokhoz vezetett a részben szintén állami kézben lévő adósokkal, és oda, hogy a válság után hatalmas rosszhitel-probléma keletkezett, amely majdnem EU-segélyt kívánt. Írországban, ahol a bakok nem állami tulajdonban, de ír kezekben voltak, sok milliárd eurós kisegítésre volt szükség – és az ír központi bank kormányzója arról beszélt, hogy növelni kell a külföldi tulajdont a verseny erősítése érdekében.

Más hangok is figyelmeztetnek. Sir Suma Chakrabarti, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke múlt hónapban egy beszédben azt mondta: Kelet-Európában a banktulajdon bizonyos újbóli kiegyensúlyozása egészséges lehet, de a folyamatnak a piacon kell nyugodnia. „Mi az EBRD-ben semmilyen szektorban nem hiszünk a nemzetitulajdon-arányra kitűzött célokban” – tette hozzá, anélkül, hogy megemlítette volna Magyarországot.

Az ilyen tanács alighanem jól megalapozott és jó szándékkal adják. Szomorú, de úgy tűnik, Orbán Magyarországa inkább érdekelt a gazdasági „szuverenitás” kergetésében, mint olyan modellek megtalálásában, amelyek a legjobb esélyt kínálják a gazdaság vibráló növekedésére.