Köztársaságot! – I.

 

 

Változás kell, mert leszakadunk, kizárjuk magunkat a világ normális részéből és Európa szegényháza leszünk! A változás szükségét egyre többen érzik, ebben van egyetértés. De a szükséges változás milyenségét illetően már közel sincs egység. A legtöbben, főképp az írástudók a lebontott vagy kiüresített demokratikus intézményrendszer visszaépítését szorgalmazzák. Igazuk van, de a helyreállított intézményrendszer semmiféle garanciát nem ad a kor legnagyobb kihívására, a szegénység enyhítésére. Abban talán egyetértünk, hogy olyan irányú változás kell, amely a működő demokráciák kereteit nem feszíti szét. Olyan, amely nem kérdőjelezi meg a demokrácia értelmét és szükségességét, nem aggat értelmetlen és értelmezhetetlen jelzőket rá. A demokrácia legkedvezőbb működési feltételeit államformaként a köztársaság biztosítja.

Köztársaság kell. Ebben, remélem, minden demokrata magyar egyetért, akár jobb-, akár baloldalinak vallja magát. Olyan Magyar Köztársaság, ahol a köznek minden magyar a tagja és alkotó eleme. Olyan köztársaság kell, amelynek nem Orbán által kierőszakolt Alaptörvénye, hanem népszavazással megerősített írott Alkotmánya van. Olyan Köztársaság kell, amely nemcsak államforma, hanem minden demokrata magyar éltető eleme, mint a halaknak a víz.

A mostani hatalom nem köztársaságpárti. Ezért nem lehet megállapodásra törekedni vele, és ezért nem létezik Orbán utáni tárgyalóképes Fidesz. Ők csődeljárást indítottak a Magyar Köztársaság ellen, és a felszámolása mellett tették le a voksukat.

A Magyar Köztársaság nem jöhet létre a jelenlegi hatalom regnálása alatt. A Köztársaság létrejöttének első alapfeltétele a választójogi törvény hatályon kívül helyezése és gyakorlatilag az előző törvény hatályba léptetése. Minden civil szervezet, párt és egyéni politikai aktivitás elsődleges célja a választójogi törvény megváltoztatása kell hogy legyen. Síppal, dobbal, polgári engedetlenséggel, tüntetéssel. A kétharmad törvénye kizárólag a Fidesz hatalomban tartásának az eszköze, időtlen időkig. A törvény megváltoztatása nélkül nem lesz Köztársaság, marad a Fidesz.

Köztársaság nem épülhet bűnözőkre. A Köztársaság megalakításának második feltétele a közélet megtisztítása. A közélet megtisztításának egyetlen és megkerülhetetlen eszköze az 1990 óta titkosított, államtitokká minősített dokumentumok nyilvánossá tétele. Nem hiszem, hogy államérdek lenne az olajmaffia ügyeinek titkosítása nyolcvanöt évre. De hiszem, hogy a titkosítás az olajmaffia szereplőinek érdekeit védi a megkárosítottakkal szemben. Nem hiszem, hogy Paks II titkosítása energiapolitikai érdek, de hiszem, hogy a sebtében aláírók érdekeit védi. Nem hiszem, hogy a KLIK által megrendelt kutatás eredményét, amely a tanügyi rendszer reformjának következményeit vizsgálta, közérdekből titkosították. Ahogy a közbeszerzések eredményeinek, például a Játékszín privatizációjának dokumentumai sem közérdekből lettek titkosítva. Hiszem, hogy a titkosítás a maffiaszerűen működő állam törvénysértéseit, saját törvényeik megsértését hivatott elfedni. Sok, 15, 20, 30, 50, 80 évig. Vagy amíg hagyjuk.

Ha tikosítások feloldásának eredményeként sikerül a közéletet az oda nem valóktól, politikai és gazdasági bűnözőktől megszabadítani, esélyünk lesz valóban szabad választásokat tartani. Addig egymást zsaroló politikai és gazdasági bűnözők kényes és kétes egyensúlyának kiszolgáltatottjai maradunk. Orránál fogva vezetett ország.

Aki Köztársaságot akar, annak tudnia kell, hogy a demokrácia ára a kapitalizmus, a piacgazdaság (Konrád György). Aki Köztársaságot akar, annak tudnia kell, hogy a szegénység okozója nem a kapitalizmus. A szegénység melegágya a javak újraosztásának igazságtalansága. A százötven leggazdagabb magyar és minimálbéren foglalkoztatott alkalmazottaik százezreinek párhuzamos jövedelmi viszonyai. Az ezerötszázszoros jövedelmi különbségek. Aki Köztársaságot akar, nem a kapitalizmust kárhoztatja, hanem a társadalmi igazságtalanság – a mindenkori politikai elitnek köszönhető – minden képzeletet felülmúló méreteit.

Aki Köztársaságot akar, nem hunyhat szemet az egyre terjedő szegénység láttán. Aki Köztársaságot akar, nem fordíthatja el a tekintetét az utcán éjszakázó, fagyhalálnak kitett hajléktalanok láttán. Aki Köztársaságot akar, az nem megy át az utca túloldalára, ha cigányember jön népes családjával szembe vele. Aki Köztársaságot akar, tudja, hogy a szegény, a hajléktalan, a cigány éppen úgy a Köztársaság alkotó eleme, mint ő maga. Aki Köztársaságot akar, azt is tudja, hogy minden magyar felelős minden magyarért. Gazdagért, szegényért, cigányért, zsidóért, hajléktalanért.

Aki Köztársaságot akar, az nem akarhat vezért, csak vezetőt. Mondják a kishitűek, hogy nincs Orbánhoz hasonló kvalitású karizmatikus politikus. Én erre azt mondom, ne is legyen. Apám tanította meg nekem gyerekkoromban, hogy szerencsétlen az a nemzet, amelyiknek hősökre van szüksége. Az a nemzet is, teszem hozzá, amelynek vezér kell. A vezérrel szemben megnevezek három huszonöt éve sikeres vezetőt. Az egyik Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere. A másik Tóth József, Angyalföld polgármestere. A harmadik Gémesi György, Gödöllő polgármestere. Az egyik SZDSZ-es volt, a másik MSZP-s, a harmadik MDF-alapító. Hogy nem eléggé karizmatikusak? Dehogynem, azért választották őket hét alkalommal polgármesterré! Ők nem politikai celebek, nem megmondó emberek, nem vadásznak rongyos húszmillióért fácánra, nincsen Gucci retiküljük meg harmincmilliós terepjárójuk. Csak teszik a dolgukat csendben és szorgalmasan. Akiknek ezek a karakterek kevesek, azok nem értik a demokráciát, és vezért vágynak. A három polgármestert nem a küldetéstudat hatja át, hanem a vállalt feladat iránti alázat.

Mint ahogy a továbbiakban minden köztársaságpárti demokratát is az erő legbiztosabb jele, a vállalt feladat iránti alázat kell hogy irányítson.

 

Herényi Károly, volt MDF-es politikus

 

 

Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal