Nekem sem esett jól…
- Részletek
- Lévai Júlia
- 2015. február 13. péntek, 03:41
…, hogy – Mihancsik Zsófia megfogalmazása szerint – Bolgár Györgyön „demonstráltam” a demonstrálandókat. Hogy miért nem esett jól, azt itt nem érdemes megismételni: mindenki tisztában van a szóban forgó újságírónak nemcsak a vitathatatlan szakmai érdemeivel, de akár a személyes vonzerejével is. (Hogy egyszerűbben mondjam: Bolgárt nagyon lehet szeretni is.) Ezért inkább egy kérdést tennék fel, amely Mihancsiknak ehhez a mondatához kapcsolódik: „…nem Bolgár György az, akit meg kell feddni azért, mert […] egyszer-egyszer kihagy a figyelme, vagy viccel akar elütni megengedhetetlen megszólalásokat”.
A kérdésem költői, tehát nem várok rá konkrét választ: Ha nem Bolgár Györgyöt, akkor ugyan ki az istennyilát kéne, pontosabban lehetne egyáltalán (nem „megfeddni”, inkább) megkritizálni?! Hiszen az ATV stábja mellett a felvilágosult-demokratikus oldalon ő az egyetlen, akihez egyáltalán elmennek a hatalmon lévők és ahol lehetséges a szembesítés.
Forrás: 168 óra/ Kovalovszky Dániel
A kérdéssel csupán azt szeretném érzékeltetni, hogy Bolgár egyrészt a helyzetéből adódóan eleve folyamatosan célkeresztben áll, másrészt éppen ezért aránytalanul nagy felelősség is terhelődik rá. Következésképp kikerülhetetlen, hogy az őt érő kritikának is aránytalanul nagyra nőjön a súlya. Ez a túl nagy jelentőség azonban csak a látszat. Normális helyzetben az ilyen kritikák mindennaposak. Ám egyáltalán nem vagyunk normális helyzetben. Egy velejéig eltorzított nyilvánosságban mozgunk, amelyben minden személyes hiba gyakran a teljes politikai oldal általánosítható, jellemző hibájává nagyítódhat, és így valóban a lejáratásává válhat. Egy dogmatikus-hierarchikus ideológia mindent tömbösítő rendszerébe kényszerülünk bele, amelyben ráadásul a „nem érvényes világnézet!” pecsétjével láttak el mindenkit, aki nem a nacionalizmus és a bezárkózás gondolatiságába illeszkedik. Ez pedig természetes módon hívja elő a „csak nem kilógni!” félelmeit, majd ennek révén az erősebb ellen-blokkosodást, a feltétel nélküli összetartást. (Ezt látni a rádióhallgatók olykor feltűnően élénk „fanosodásában” is.) Ennek azonban nem lehet mindenben engedni, nem lehet a „mi kutyánk kölyke” logikát követni. Mert akkor éppen az lesz, aminek rémképe miatt Mihancsik is megírta a cikkét: mindenki otthon ül és rettegve drukkol, nehogy a hallgatók fülét el is érjék a „mieink” rossz mondatai vagy riporteri megoldásai, amelyek pedig már kifutottak a térbe.
Mindezt még nehezíti az az általános médiajelenség, amelynek lényege, hogy mindent visz a műsorötlet szerzőisége. Ez persze alapvetően jogos, ugyanakkor abnormális mértékben tűnt el miatta a vetésforgó gyakorlata a műsorokból. Igaz, a Megbeszéljük mikrofonja előtt heti egy-két alkalommal mások is ott ülnek, s emellett a helyzetet épp a Klubrádió általában is oldja (pl. azzal is, hogy a nemrég indult Athenaeum című műsorban stafétaszerű a műsorvezetés). Ez azonban kevés ahhoz, hogy műhelyként működjenek a műsorok, és azzal is kecsegtessenek, hogy kinőnek belőlük az újabb szakemberek. Amihez, jól tudom, elsősorban a biztonságos anyagi háttér kell: ne legyen gond az ehhez szükséges, felmérhetetlen mennyiségű plusz munkát beletenni. Ez a háttér azonban ma nincs meg, így marad a túlzottan nagyra nőtt, egyszemélyes felelősség mint tény.
Éppen ezért minden tiszteletem az ilyen és ehhez hasonló műsorok készítőié, az eleve heroikus munkájukért. Másfelől viszont azt sem lehet szó nélkül hagyni, ha rendre és mindig ugyanazokkal a rossz beidegződéseikkel csalódást okoznak a hallgatóságuknak.
Tetszik, nem tetszik: elkerülhetetlen a minden kisebbségi helyzetre vonatkozó, kegyetlen törvényszerűség: minden egyes hiba százszorosan számít. Aki kisebbségben van, annak aránytalan mértékben kell bizonyítania, nemhogy a kiválóságát, de már a létjogosultságát is.
Mi itt, a demokratikus oldalon a jelen pillanatban drámai módon kisebbségben vagyunk, a magunk felvilágosult gondolkodásával és libertárius elképzeléseivel. Nagyon sajnálom, de úgy semmiképp sem hibázhatunk, hogy az minket, magunkat is továbbgyengítsen.
Lévai Júlia
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal
