Debrecen politizál
- Részletek
- 2015. február 20. péntek, 05:35
- Huszár Ágnes
Az állam és az egyház viszonyának helyes alakítására vonatkozólag ezt a bibliai helyet szokták idézni: „És felelvén Jézus monda nékik: adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” (Márk 12, 17).
A szövegkörnyezetből kiderül, hogy az ellenséges farizeusok és a Heródes pártján levők megpróbálják Jézust provokálni, megkérdezik tőle, kell-e a római császárnak adót fizetni. Jézus felismeri a provokációt – Mit kísértetek engem, kérdezi –, majd felszólítja őket, hogy hozzanak neki egy pénzdarabot. És a rajta lévő képre és feliratra rámutatva mondja nekik a fenti igét. Az értelme a világi és az egyházi hatalom világos szétválasztása, s az, hogy a Jézust követőknek is be kell tartaniuk állampolgári, például adózási kötelezettségeiket.
A polgári forradalmak következtében a törvények szintjén is végbement az egyház és a világi hatalom szétválasztása. A valóságban ezt a két szférát számos kötelék fűzi össze, kéretlenül és jogtalanul be-behatolnak egymás területére. Ez történik akkor, amikor pártok egyházi kapcsolatok révén próbálják legitimálni az állampolgárok szavazatai alapján elnyert világi hatalmukat. A jelenlegi parlamenti kétharmad bőségesen él ezzel az eszközzel. Orbán a kormányába is beemelte Balog lelkipásztort, aki hol öltönyben, hol palástban „szolgálja” a hatalmat, ő tudja, mikor melyiket. A református Orbán és Kövér buzgón kihasználja a protestantizmus 2017-es félévezredes emlékévéből adódó propagandalehetőségeket, a Magyarországi Református Egyház (MRE) vezetése pedig buzgón asszisztál ehhez. A 2014-es választások idején rendezvényeken, blogokon és a szószékekről intették a rájuk hallgatókat, hogy adják voksukat a „keresztény szellemiségű” jelöltekre.
Az egyházak és a hozzájuk kötődő szervezetek, iskolák, egyetemek kivételes elbírálásban részesülnek a Fidesz-KDNP irányítása alatt álló Magyarországon. Saját embereik helyzetbe hozásával pedig nyilvánvalóan alakító szerepet játszanak a belpolitikában, s az úgynevezett „külhoni magyarok” és papjaik (Tőkés László) révén a szomszéd országokkal kapcsolatos külpolitikai döntésekben is.
Arra eddig még nem volt példa, hogy az MRE más országok kormányainak politikai döntését próbálta volna meg befolyásolni. Most ez is megtörtént. A hivatalába nemrégiben beiktatott amerikai nagykövet asszony udvariassági látogatást tett Debrecenben, és találkozott a római katolikus, evangélikus, református és zsidó egyház helyi képviselőivel A reformátusokat a frissen beiktatott tiszántúli püspök, Fekete Károly képviselte.
Köztudomású, hogy az Egyesült Államok felépítésében nagy szerepet játszottak az Európából bevándorolt protestánsok, a WASP-ok. Amerika adott menedéket az Európában üldözött protestáns kisebbségeknek is, például a Philadelphiában letelepedett amisoknak. Amerikai protestáns szervezetek, főiskolák, egyetemek ösztöndíjakat, kutatási lehetőségeket biztosítanak magyar protestánsoknak. Colleen Bell debreceni látogatása református szemszögből egy nagy múlttal rendelkező kapcsolat megerősítését szolgálta. Fekete Károly püspök azonban mintha tökéletesen félreértette volna a látogatás célját és jellegét, a nagykövet asszonyt konkrét kérésekkel kezdte bombázni. Mindenekelőtt felhívta a figyelmét az ukrajnai háború kapcsán a kárpátaljai magyarságot fenyegető veszélyekre. Tudjuk, hogy az Egyesült Államok vezetése minden diplomáciai lehetőséget megragad arra, hogy Ukrajna több mint negyvenmilliós lakosságát megvédje a háborútól. Mit gondolhat Fekete püspök, mennyire befolyásolja az amerikaiak elkötelezettségét, ha megtudják, hogy a negyvenmillió egy kis töredéke – százötvenezer ember – magyar, s egy részük református? És vajon keresztényi szemléletre vall-e egy háborús helyzetben különbséget tenni a fenyegetett ukrán, orosz, lengyel és magyar potenciális áldozatok között?
A kívánságlista folytatódott. A püspök felhívta Colleen Bell figyelmét arra, hogy a román állam nem adja vissza az erdélyi reformátusoknak a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot. Fekete Károly az amerikaiak segítségét kéri, hogy a román állam megszüntesse „az erdélyi reformátusságot sújtó jogtiprást”.
Colleen Bell Debrecenben, jobboldalon Fekete Károly püspök – Facebook
A kívánságlista utolsó tétele a legbizarrabb. Egy külső szemlélő számára alig érthető, vajon miért is kérik a magyar reformátusok „az Észak-Koreát sújtó amerikai és dél-koreai izolációs politika megváltoztatását”. A megfogalmazás az MRE zsinati elnökségének levelében olvasható, Fekete püspök ezt kézbesítette a nagykövetnek. A zsinati elnökség levele a koreai „testvéregyházak” kérésére fogalmazódott meg.
A protestáns egyházak szerte a világon kapcsolatban állnak egymással, de bizonyos egyházak – teológiai elveik hasonlósága alapján – „testvéregyháznak” tekintik egymást. A Jean Calvin Institutiojának elvi alapján felépülő felekezetek Európában Svájcban, Hollandiában, Németországban rendelkeznek a legnagyobb számú hívővel, Európán kívül pedig Dél-Koreában. A dél-koreai „testvéregyházak” tagjai érthető módon aggódnak a kommunista diktatúrában élő társaikért, rokonaikért. De hogy az ő sorsukon azzal tudnának segíteni, ha az amerikai politika megváltoztatásáért kampányolnak – ez nagyon naiv feltételezés. És hogy az MRE „ügyvezető zsinata” a végleges zsinati elnökség megválasztása előtt pár nappal legfontosabb feladatának azt tekintse, hogy ezzel a kéréssel bombázza az újonnan beiktatott amerikai nagykövetet – ezt minősíteni sem tudom, de nem is akarom.
Helyesebb lenne visszatérni a krisztusi tanításhoz, kéretlenül és felkészületlenül pedig nem beavatkozni a napi politika ügyeibe. Legfőképpen pedig nem adni tanácsokat az Amerikai Egyesült Államoknak.
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal
