Legyünk optimisták!
- Részletek
- Balogh S. Éva
- 2010. december 29. szerda, 04:59
Ma két e-mailt is kaptam két kedves ismerőstől. Az egyik deprimáltabb volt, mint a másik. A helyzet „itt elkeserítő”, írta az egyik. A másik barát azt írta, hogy „nem jó most itt lenni”. Az egyik szerint „aki nem itt él, el sem tud képzelni bizonyos dolgokat”. A másik arról beszél, hogy „mindenütt feltűnnek olyan emberek, akik szerintem eddig nem is voltak – vagy észrevétlenek voltak, csak egy beteg ember fémjelezte beteg korszak hozta ki belőlük a beteges viselkedést”. A másik így ír: „Jaj, Éva, elkeserítő itt a helyzet, és attól tartok, nincs rá békés, demokratikus, alkotmányos megoldás. De nincs balliberális erő sem, amely átvehetné a hatalmat. Mi lesz itt? Polgárháború?”
Az egyik azt írja, mivel az általános körülményekről úgyis elég tájékozott vagyok, ezekről nem fog beszélni, csak arról ír, hogy mi történt a családdal az utóbbi hónapokban. A másik kevésbé bízik képzelőtehetségemben, illetve abban, hogy személyesen is fel tudom dolgozni az olvasott anyagot, és azt gondolja, hogy „Amerika nagyon messze van”.
Lehet, hogy messze van, és lehet, hogy barátaim azt fogják most mondani, hogy Éva egy javíthatatlan és naiv optimista, aki szerint előbb-utóbb mindig minden rendeződni fog, de mégis azt mondom: nem lesz így örökké. Sőt lehet, hogy a bukás előbb fog jönni, mint ahogy most gondoljuk.
Breaker Boys (1906) – flickr/postaletrice
Belátom, hogy a helyzet pillanatnyilag eléggé reménytelennek tűnik, de egy borzalmasan nagy szocialista-liberális összeomlás után vagyunk, és mást nem nagyon lehet várni. De azt mondani, hogy ez már így is fog maradni, hogy a baloldal sohasem fog feltámadni és marad Orbán Viktor az ország örökös miniszterelnöke, egyszerűen nem életszerű. A világ nem így működik, különösen nem a szovjet hadsereg nélkül és az Európai Unión belül.
Igen, azt is tudom, sokan nem hisznek abban, hogy az Európai Unió egyáltalán törődik azzal, hogy Magyarországon demokrácia van, vagy nincs. Az Unió csak azzal törődik, mondják sokan, hogy a magyar kormány betartja-e a 3,8 százalékos költségvetési hiányt. Nem törődnek a magánnyugdíjak „államosításával,” nem érdekli őket a médiatörvény, fütyülnek a külföldi cégek hátrányos megkülönböztetésére. Szóval egyenesen boldogok, hogy az Orbán-kormány a végén beadta a derekát: kijelentette, hogy üsse kő, teljesíti a hiánycélt, és boldogan elfoglalja az unió soros elnöki posztját.
Nem hiszem, hogy ez ilyen egyszerű lenne. És bár tudom, hogy az Európai Uniónak nagyon fontos, hogy a magyar költségvetési hiány jövőre 3 százalék alatt legyen, nem tudom elképzelni, hogy az Unió vezető politikusainak teljesen mindegy lenne, mi módon éri el ezt a hiánycélt a magyar kormány. Sőt, abban sem vagyok biztos vagyok, hogy szabadjára engednének egy politikust, akiről egyre inkább nyilvánvaló, hogy súlyos demokráciadeficitben szenved. Lehet, hogy a nyugat-európai politikusok stílusa árnyaltabb, mint az a politikai diskurzus, amelyhez a Fidesz hozzászoktatta a magyar népet, és az is lehetséges, hogy a Fidesz vezetői sem tudnak mit kezdeni a diplomácia nyelvével, de biztos vagyok benne, hogy idővel le fog esni a tantusz. Egyrészt a nyugati politikusok türelme egy idő után elfogy, és rá fognak jönni, hogy az a stílus, amit egymás között használnak, és ami érthető azok számára, akik értik ennek a nyelvnek a finomságait, egyszerűen használhatatlan, amikor Magyarország miniszterelnökéről van szó. Ugyanis Orbán Viktor csak az erőszak nyelvét ismeri. Még akkor is, ha ezt a tényt időlegesen sikerül elfednie évtizedes szónoklat-paneljeivel. Erre persze rá kell jönni, ami a nyugati politikusok és diplomaták számára hónapokba is telhet. Legyünk türelmesek velük szemben.
A másik a magyarországi politikai helyzet. Tudom, hogy sokan nagyon türelmetlenek. Nem értik, hogy a magyar nép miért nem fedezte még fel, hogy becsapták. Nem értik, hogy az „arányos” adózás csak a jómódúknak jön jól. Igaz, de azért vannak jelek, hogy ez a helyzet változni fog, és lassan már változik is. Tudom, hogy a közvéleménykutatásokban a Fidesz még mindig lóhosszal vezet, de azért nem szabad elfelejtetni, hogy 600 ezer ember fordított nekik hátat. A szám óriási. Igen, egyelőre nem csatlakoztak a szocialistákhoz, de fognak – mármint ha sikerül az MSZP-nek rendbe tennie a sorait, és megtalálni azt az embert, aki egy Fidesz-ellenes politikai alternatíva élére tud állni.
Én bizakodó vagyok, és azt szeretném, ha az év végén mindenki, akinek nem tetszik, ami most az országban van, fogadalmat tenne – és nem arról, hogy jövőre lead néhány kilót. Hanem arról, hogy összekapja magát, és a maga helyén mindent megtesz azért, hogy Orbán Viktornak ne sikerüljön Belorussziát csinálnia Magyarországból. Nem hőstettek sorozatáról van szó, hanem apró dolgokról. Nem elfogadni azokat a kormányzati kényszereket, amelyek arra akarnak rávenni mindenkit, hogy némán és félelemben tűrjön. Nem engedelmeskedni a megszokott túlélési, „kibekkelési” tradícióknak. Segíteni azoknak, akiknek van elég bátorságuk, hogy szembeszálljanak a hatalommal. Egy kis időt szentelni arra, hogy aktívan szót emeljünk mindaz ellen, amivel Orbán Viktor és helyettese, Semjén Zsolt próbál megtéveszteni minket. És bízni abban, hogy a sok kis, látszólag szétaprózott ellenállás nagyon gyorsan összeér, és lehetetlenné teszi, hogy a kormányzó többség a jövőben is akadálytalanul szabdalja szét a magyar társadalom szövetét és intézményrendszerét.
Azt hiszem, hogy sikeresek leszünk. Csak hinni kell a sikerben.
