Kiegyensúlyozottság? – Elmélkedések az új médiatörvényről II.
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2011. január 17. hétfő, 06:36
- Lánczos Vera
A médiatörvény és a médiaalkotmány védelmezői, politikusok és szimpatizánsok hisztériáról beszélnek a kritikák özönét látva. „Az éles reakciók a szöveg ismeretének teljes hiányán alapultak, mert a jogszabály az uniós értékekre épül”, mondják, és állítja maga a miniszterelnök is. Holott egyrészt a kritikák nem Magyarországnak, hanem a magyar kormánynak szólnak, másrészt minden bírálatban szerepel a lényeg: a törvényből hiányoznak a sajtó függetlenségének intézményes garanciái. Az egyszínű irányítás és felügyelet alkalmas arra, hogy politikai ellenőrzést gyakoroljon a sajtó felett.
A Magyar Televízió példája
De vegyük ismét a konkrétumokat, ahogy ezt már tettük az írás első részében is. A Népszabadság január 5-ei számában azt olvashattuk, hogy a Republikon Intézet vizsgálta, miként változott a Magyar Televízióban a politikai hírek kezelése a választásokat követően. Eszerint „az MTV este fél nyolckor kezdődő híradóit követték figyelemmel egy héten keresztül, a költségvetési szavazást megelőzően, és az összehasonlítás érdekében a 2009-es év költségvetési szavazását megelőző héten sugárzott híradókat is áttekintették. Tapasztalatuk szerint drámai jobbratolódás történt, ami érinti a tárgyalt hírek jellegét, a megszólalók személyét, a pártok megszólalási lehetőségeit és a megszólalásokhoz fűzött kommentárokat is.”
A példa remek lehetőséget ad rá, hogy a sokat hiányolt tényszerű illusztráció prezentálható legyen válaszként arra a kérdésre, hogy mi is a baj.
A kiegyensúlyozott tájékoztatás feltételei és garanciái a közszolgálatban
Kezdjük azzal, hogy médiatörvény (2010. évi CLXXXV. Törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról) általános érvénnyel írja elő minden médiaszolgáltatónak – tehát nemcsak a közszolgálati médiumoknak – a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét,* utalva az ún. médiaalkotmány** legtöbbet hivatkozott, finoman szólva is nehezen értelmező 13. §-ára.*** Az előző alkalommal már esett szó arról, milyen buktatói lehetnek annak, hogy a 13. § homályosan fogalmaz, mert nem egyértelmű, ki mindenkinek dolga a kötelező tárgykörökben a tájékoztatás, és arról is, miért indokolatlan kiegyensúlyozottságot elvárni minden médiatartalom-szolgáltatótól.
Azonban ha valahol, akkor a közmédiumok tájékoztató tevékenységében (amely ráadásul szélesebb kategóriát jelent, mint a hírműsorok körét) jogosan elvárható az ún. kiegyensúlyozottság, hiszen – ahogyan a nevükből is kitűnik – a közmédiumokat a köz pénzéből, a köz szolgálatára tartjuk fenn. (A kiegyensúlyozottság egzakt definíciója nem szerepel a törvényben, de az általános felfogás szerint az objektivitás, a tényszerűség mellett a sokoldalú megközelítés, az eltérő álláspontok és vélemények képviselhetősége, ütköztetése értendő alatta.)
A kiegyensúlyozott tájékoztatás megvalósulásához azonban nem elegendő az elvet deklarálni, szükséges az is, hogy közmédiumok ténylegesen ne függjenek a mindenkori államhatalomtól, másfelől a médiafelügyelet legyen pártatlan. Mindkét feltételt érdemes szemügyre venni külön-külön is.
A törvényben, a közszolgálati médiaszolgáltatás alapvető elvei közt szerepel a megállapítás: „…a közszolgálati médiaszolgáltatás az államtól és a gazdasági szereplőktől függetlenül működik, a közszolgálati médiaszolgáltató vezetői és a tevékenységében részt vevők szakmai autonómiát élveznek.” (82. §)
A passzusból megtudhatjuk, a törvény megalkotói tudatában vannak annak, hogy a közszolgálat függetlensége és a szakmai autonómia kívánatos dolgok. A megfogalmazás kijelentő módja azonban arra utal, hogy mindkettőt úgy tekintik mint máris elvitathatatlan adottságot. A kormányzat is így kezeli, amikor értetlenkedve reagál a bírálatokra. Pedig helyénvalóbb lenne, ha ez az elvárás követelményként fogalmazódna meg, valahogy így: a független működést, a szakmai autonómiát „biztosítani kell”, és a törvénynek tartalmaznia is kellene azokat az intézményes garanciákat, amelyek ennek a fontos alapelvnek az érvényesülését elősegítik.
Ugyanígy intézményes garanciák lennének szükségesek a felügyelet pártatlanságának megvalósulásához.
A kétharmad és a közmédia függetlensége
A médiatörvény védelmezői arra szoktak hivatkozni, hogy a közmédiumokat irányító testületek, valamint a médiafelügyelet intézményei a legmagasabb szinten legitimáltak, hiszen tagjaikat a parlament választotta meg. Senki nem tehet arról a „speciális helyzetről”, hogy Magyarországon kétharmados többséggel rendelkeznek a jelenlegi kormánypártok, és ezeket az erőviszonyokat tükrözik az egyébként demokratikusan létrehozott intézmények is. Csakhogy a médiára vonatkozó legfontosabb törvényeket már ez a többség alkotta meg, ennek az adottságnak az ismeretében. Nem megörököltek egy struktúrát, hanem maguk hozták létre, olyan szabályokkal, amelyeket kifejezetten erre a helyzetre szabtak. Ezt az alaptézist kívánom igazolni az alábbiakban.
Visszatérve a konkrét példánkhoz, a kiegyensúlyozottság nem írható le olyan elvont kritériumrendszerrel, amely minden egyes esetre vonatkoztatható, így vizsgálatánál kulcsszerepet játszik egy-egy szituáció értelmezése és az, hogy az értelmezést ki végzi. Nem mindegy tehát, mennyire képviselt a közmédiumokat irányító szervekben, illetve a felügyelő hatóságban a társadalomban megjelenő értékek, vélemények sokszínűsége. Ha áttekintjük
ezeknek a testületeknek a létrejöttét, összetételét, képet nyerhetünk arról, ma Magyarországon miért nem biztosítottak ténylegesen a sokoldalú és tárgyilagos tájékoztatás számonkérésének feltételei a közmédiumokban az új médiatörvény alapján.
Freedom? – flickr/oleg.skl
A közmédia irányítói és felügyelői – a Kuratórium jogköre
Vegyük először azt a kérdést, hogy ki vezeti, irányítja a közmédiumokat?
Ma négy közmédium van: a Magyar Televízió, a Duna Televízió, a Magyar Rádió és az MTI. Mind a négy zártkörű nonprofit részvénytársaság formájában működik. Tulajdonosuk az Országgyűlés által e célból létrehozott Közszolgálati Közalapítvány. (Eddig külön közalapítványok működtették a közszolgálati médiumokat, az összevonás a racionalizálás jegyében történt.). Az Országgyűlés mint alapító jogosult dönteni a Közalapítvány alapító okiratáról (kétharmados többséggel), valamint az induló vagyonról. A Közalapítvány nevében a tulajdonosi jogokat a közmédiumok felett a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma gyakorolja.
Ha egy pillantást vetünk arra, mi mindeniről dönt a Kuratórium, érzékelhetjük, hogy igen széles jogkörrel rendelkezik a közmédiumok felett. Bár a törvény korlátokat is felállít – a Kuratórium például nem szólhat bele a műsorszerkezetbe vagy egyes műsorok tartalmába –, szerepe meghatározó.
Mit tehet? Többek közt: megállapítja az alapító okiratukat, megválasztja a közmédiumok vezérigazgatóját, megállapítja a vezérigazgatók munkaszerződésének feltételeit és díjazásukat, gyakorolja felettük a munkáltatói jogokat. Miután a közmédiumok részvénytársaságok formájába működnek, a kuratórium gyakorolja azokat a jogokat, amelyek a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján a közgyűlést illetik meg. Jóváhagyja az éves gazdálkodási és pénzügyi tervek elveit és fő összegeit, a mérleg- és eredmény-kimutatásokat. De a Kuratórium azt is ellenőrzi, hogy a közmédium miként valósítja meg a törvény által megfogalmazott ún. közszolgálati célokat.
Melyek ezek? Lényegüket tekintve olyan speciális elvárások, amelyek a közmédiumokat megkülönböztetik más, nem a köz pénzéből fenntartott médiumoktól. Elvárás például velük szemben, hogy szolgáltatásaik a lehető legtöbb társadalmi réteget és kulturálisan elkülönülő csoportot érjék el; vagy vitán felül közösnek tekinthető társadalmi érdekeket szolgáljanak, mint amilyen például a nemzeti, közösségi, európai identitás erősítése, az anyanyelv ápolása, az alkotmányos rend alapértékeinek megismertetése, az egészséges életmódra, környezetvédelemre vonatkozó ismeretek terjesztése. Példánk szempontjából fontos, hogy (83.§ (1) bek. m. és n. pontja) szerepel az elvárások között a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás és tájékoztatás előírása, illetve az eltérő vélemények ütköztetésének, a közösség ügyeivel kapcsolatos viták megjelenítésének a követelménye is.
Ha a Kuratórium úgy találja, hogy a közmédium nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, kezdeményezheti akár a Médiatanács eljárását is.
(Ide kívánkozik közbevetőleg egy megjegyzés. A közszolgálati célok hosszú felsorolása (83.§) tükrözi azt is, hogy a törvényalkotó milyen értékeket preferál. Ez a törvény a jelenlegi kétharmados többség értékrendjének megfelelően olyan ideologikus, a számonkérhetőség szempontjából nehezen megragadható célkitűzéseket is beemelt a sorba, mint például a házasság intézményének és a család értékének tiszteletben tartása. De értelemszerűen tartalmazza azokat az elvárásokat is, amelyek ma már nem hagyhatók ki egy EU-s tagállam médiatörvényéből, ilyen például a vélemények sokszínű megjelenítésének deklarálása. Ám, hogy a célkitűzések miként valósulnak meg, mindegyik vagy csak némelyik következetes betartatása válik gyakorlattá, az megint csak attól is függ, hogy a felügyeletet ellátó vagy irányító szervek érzékenysége, figyelme mire – vagy mire nem – terjed ki. A véleménypluralizmus kifejeződésének ellenőrzése például elég nehezen elképzelhető olyan testületek által, amelyekből a világnézeti, politikai pluralizmus hiányzik.)
A közmédia irányítói és felügyelői – a Kuratórium létrejötte
Vegyük e bevezető után szemügyre, hogyan is jön létre a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma?
Az elnökét és egyik tagját eleve a Médiatanács delegálja 9 évre. További hat tagját a Parlament választja: egyenként szavaz a jelöltekről, a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával. A tagok felét a kormánypárti, másik felét az ellenzéki
képviselőcsoportok jelölik. A kormány-, illetve az ellenzéki oldalhoz tartozó képviselőcsoportoknak egymás között kell megállapodniuk. (Az ellenzék jelenlegi összetételének ismeretében talán nyilvánvaló, hogy mennyire nem egyszerű olyan közös jelölteket találni, akiket minden ellenzéki párt támogatni tud. Ugyanakkor, ha valamelyik képviselőcsoport a jelölésben nem vesz részt, az adott oldal más képviselőcsoportjai élhetnek az adott oldalt megillető jelölési joggal.) Ha ilyen előzményekkel mégis sikerül valahogy jelölteket állítani, akkor a Parlament még mindig leszavazhatja a közös jelölteket, és ha nem kapja meg bármelyikük a kétharmados támogatást, új jelölés következik. Nem újrázhat jelöltként az, aki a szavazásnál a képviselők egyharmadának támogatását sem érte el.
Látható, hogy a Kuratórium 8 tagja közül 2 plusz 3 eleve a kormánypártok akaratából kerül a testületbe. A további három tag bekerüléséhez is kell a kormánytöbbség támogatása, mert csak kétharmados szavazati aránnyal választható meg minden tag.
Mindezek után nem csodálkozhat senki, hogy a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumában a jelenlegi, 9 évre megválasztott tagok túlnyomó része a mai kormánytöbbséghez köthető személy. Miután a testület döntéseit egyszerű többséggel hozza, nem kétséges, hogy a kormánytöbbség szemlélete, akarata mindig és mindenben érvényesülhet.
A közmédia irányítói és felügyelői – a Kuratórium és a Médiatanács viszonya
Érdemes külön kiemelni a Médiatanács és a Kuratórium viszonyát.
Mint említettük, elnökét és egy tagját eleve a Méditanács delegálja. Ezenkívül a Médiatanács elnöke jelöli a közmédiumok vezérigazgatói posztjára megválasztható személyeket. Mindig kettőt, akik közül a Kuratórium kétharmados többséggel választhatja meg az egyiket. (A Kuratórium elé csak olyan személyek kerülhetnek, akiknek a jelölését a Médiatanács is megszavazta.) A Médiatanács elnöke nevezi ki a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatóját is, teljes munkáltatói jogkört gyakorolva felett, beleértve a munkabérének és juttatásainak megállapítását is. Sőt, az Alap Felügyelő Bizottságának elnökét és négy tagját is a Médiatanács elnöke bízza meg és ő állapítja meg a tiszteletdíjukat. (Az Alap az az elkülönített vagyonkezelő- és pénzalap, amelynek feladata a közszolgálati médiaszolgáltatás támogatása. Az Alap éves költségvetését az Országgyűlés hagyja jóvá, de támogatáspolitikáját, éves tervét és éves beszámolóját a Médiatanács fogadja el.)
A Médiatanács fogadja el első alkalommal a Közszolgálati Kódexet is, amely részletezi és pontosítja a közszolgálati célokat és alapelveket.
A közmédia irányítói és felügyelői – a Közszolgálati Testület: egyházak és mások
Mielőtt röviden bemutatnánk, hogy miként jön létre a Médiatanács, kik alkotják, vessünk egy pillantást az ún. Közszolgálati Testületre, amely a társadalmi ellenőrzést hivatott biztosítani a közmédiumok működése felett. Pontosabban a közszolgálatiság érvényesülését, a Közszolgálati Kódex szabályainak betartását kíséri figyelemmel.
A Testület legfontosabb jogosítványa, hogy értékeli a közmédiumok vezérigazgatóinak éves beszámolóit arról, hogy tevékenységük saját meglátásuk szerint miként felelt meg a közszolgálatiság elvárásainak az adott évben. Egyszerű többséggel dönt, elfogadja-e a beszámolót. Ha nem, akkor mérlegeli, hogy kezdeményezi-e a Kuratóriumnál a vezérigazgató munkaviszonyának megszüntetését. Egy ilyen javaslathoz kétharmados többségre van szükség. Önmagában ez a procedúra akár elfogadható is lehetne, ha el lehetne tekinteni attól a körülménytől, hogy kik alkotják a Testületet, a Kuratóriumot és a Médiatanácsot.
A Kuratórium létrehozását vázoltuk, most vizsgáljuk meg a Közszolgálati Testület létrejöttét: 14 tagból áll és a törvény 1. sz. melléklete sorolja fel, milyen szervezetek delegálhatják a tagokat 3 éves időtartamra.****
Négy egyház jogosult egy-egy személy küldésére, ezen túlmenően olyan szervezetek, mint az MTA, a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Rektori Konferencia, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szintén egy személy delegálására kapnak lehetőséget, míg a törvény a továbbiakban szervezetcsoportokat sorol fel, amelyek vagy megállapodnak közös jelöltben, vagy sorsolással dől el, hogy melyikük delegálhat egy tagot.
Jellemző, hogy csupán a szervezetcsoportok egyikét alkotják az irodalom, a színház-, a film-, az előadó-, a zene-, a tánc-, a képző- és az iparművészet területén működő szakmai szervezetek. A médiatevékenységhez legközelebb álló civilek tehát összesen egy fővel képviseltethetik magukat egy testületben, amelyben minden egyház – ki tudja miért – önálló képviselővel rendelkezik. Az is elég érthetetlen, hogy mitől fontosabb mondjuk a Magyar Olimpiai Bizottság vagy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara képviselete a szakmai szervezetek nagyobb részvételének biztosítása helyett. Lehetnek tippjeink a másokkal nem versengő delegálásra jogosult szervezetek kiválasztásáról – miért is éppen róluk van szó –, de a talány megfejtését az olvasóra bízom, mint ahogyan annak megítélését is, hogy ez a testület, ezzel az összetétellel vajon mennyire lehet alkalmas a centrális erőtérből kimaradó nézetek, vélemények megjelenésének hiányolására, kifogásolására vagy az ilyen kifogások felkarolására.
A közmédia irányítói és felügyelői – a Médiatanács
Végül vegyük szemügyre közelebbről a már sokat emlegetett Médiatanácsot.
A Médiatanács a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság része. A Hatóság maga az elnökből a Médiatanácsból és a Hivatalból áll, ezek látnak el egységes felügyeletet a médiaszolgáltatások és a sajtótermékek felett. A Hatóság évente beszámol az Országgyűlésnek. Az elnököt, aki egyben a Médiatanácsnak is elnöke, a miniszterelnök nevezi ki 9 évre. Az elnök, mint a Médiatanács elnöke, kinevezi a helyetteseit, továbbá a Hivatal főigazgatóját és főigazgató-helyetteseit, valamint a Hatóságon belül működő Média- és Hírközlési Biztost. Mindezek felett ő gyakorolja a munkáltatói jogokat.
A Médiatanács lényegében az ORTT jogutódja, a Hivatal a Médiatanács hivatali szerve.
A Médiatanács négy tagját és az elnökét listás szavazással egyidejűleg választja meg az Országgyűlés a jelenlevők kétharmados többségével.
A lista tagjaira olyan eseti bizottság tesz javaslatot, amelybe minden képviselőcsoport egy-egy tagot delegálhat, ám szavazati joguk arányos a képviselőcsoport parlamenti arányával. Az eseti (jelölő) bizottság egyhangú szavazata szükséges a jelölt listára való felkerüléséhez. Ha a kijelölt határidőben nem születik egyhangú döntés, akkor második körben a bizottság kétharmadának javaslata elég. (Ha netán így sem születik döntés, akkor lejár a bizottság mandátuma, helyette újat kell felállítani.) Kétharmados parlamenti többség esetén – ezt nyugodtan kijelenthetjük – a második kör eredménytelensége eléggé nehezen képzelhető el. A Médiatanács jelenlegi tagjainak megválasztása is a második jelölési körben lett eredményes. Talán nem meglepő módon valamennyi tagja a Fidesz jelöltje volt.
És ismét a Magyar Televízió példája
A közszolgálati médiumok működésében szerepet játszó testületek, szervezetek összetételének rövid számbavétele után, anélkül is, hogy kitértünk volna a felügyeleti jogosítványok részletezésére, nem lepődhetünk meg, hogy a kiinduló példaként felhozott történet miért úgy végződött, ahogy.
A Magyar Televízió közölte, hogy az intézmény álláspontja szerint betartották a kormány és az ellenzék arányára vonatkozó standardokat a híradókban. „Hangsúlyozták, hogy a Magyar Televízió mérésének metodikája jelentősen eltér a Republikon Intézet által végzett kutatásétól, azonban nem mellesleg összhangban van a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) mérési módszerével”
Míg a törvény – indokolatlanul – azonos tájékoztatási követelményeket fogalmaz meg minden médiatartalom-szolgáltatóra nézve, ez a példa is illusztrálja, hogy éppen a közmédiumok estében nem érvényesülnek az elvárások. Pedig a jogosítványok biztosítottak: mind a Médiatanács, mind a Média- és Hírközlési Biztos eljárhat hivatalból is, ha indokoltnak tartja, a Közszolgálati Testületet pedig kifejezetten ennek felügyeletére hozták létre. A független és pártatlan közszolgálati média valóban elvárás Európában. Egy „európai jogszabály” ki is kényszerítené.
*12. § (1) A médiaszolgáltatások tájékoztatási tevékenységének meg kell felelnie az Smtv. 13. § szerinti kötelezettségnek.
(2) A tájékoztatás kiegyensúlyozottságát – a műsorszámok jellegétől függően – az egyes műsorszámokon belül, vagy a rendszeresen jelentkező műsorszámok sorozatában kell biztosítani.
** 2010. évi CIV. törvény , a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól
*** „(1) A médiatartalom-szolgáltatók összességének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről.
(2) A tájékoztatási tevékenységet végző lineáris és lekérhető médiaszolgáltatások kötelesek a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről, vitatott kérdésekről az általuk közzétett tájékoztató, illetve híreket szolgáltató műsorszámokban sokoldalúan, tényszerűen, időszerűen, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan tájékoztatni.”
**** A Közszolgálati Testületbe az alábbi Jelölő Szervezetek delegálhatnak tagot az alábbiakban meghatározottak szerint:
1. Jelölő Szervezetek:
a) Magyar Tudományos Akadémia
b) Magyar Katolikus Egyház
c) Magyarországi Református Egyház
d) Magyarországi Evangélikus Egyház
e) Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
f) Magyar Olimpiai Bizottság
g) Magyar Rektori Konferencia
h) Magyar Kereskedelmi és Iparkamara
i) a Magyar Köztársaság települési önkormányzatainak szövetségei, illetve szervezetei
j) a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek országos önkormányzatai
k) a Magyar Köztársasággal szomszédos államokban bejegyzett, száz főnél nagyobb taglétszámú magyar kulturális szervezetek
l) a családok érdekeit védő és képviselő, Magyarországon bejegyzett, az egyesülési törvény hatálya alá tartozó érdekvédelmi szervezetek, amelyek alapszabályából a működési kör országos jellege megállapítható
m) a fogyatékkal élő személyek Magyarországon bejegyzett, az egyesülési törvény hatálya alá tartozó érdekvédelmi szervezetei, amelyek alapszabályából a működési kör országos jellege megállapítható
n) az irodalom, a színház-, a film-, az előadó-, a zene-, a tánc-, a képző- és az iparművészet területén működő, Magyarországon bejegyzett, az egyesülési törvény hatálya alá tartozó szakmai szervezetek, amelyek alapszabályából a működési kör országos jellege megállapítható, és amelyek tagsága elsősorban a felsorolt területeken tevékenységet folytató személyekből vagy szervezetekből áll.
2. Az a)–h) pontban meghatározott szervezetek egy-egy főt delegálhatnak.
3. Az i)–n) pontban meghatározott szervezetek abban az esetben vehetnek részt a delegálásban, ha a jelölés előtt legkésőbb harminc nappal nyilvántartásba vetették magukat a Hivatalnál. A Hivatal a nyilvántartásba vételről hatósági határozatban dönt, amely döntéssel szemben fellebbezésre nincsen mód, annak felülvizsgálatát bíróság előtt lehet kérni.
4. Az i)–n) pontban meghatározott szervezetek egy-egy főt delegálhatnak oly módon, hogy az egyazon pont alatt megjelölt szervezetek összesen egy főt delegálhatnak. Az egyazon pont alatt megjelölt és regisztrált szervezetek egymással megállapodhatnak a delegált személyt illetően. Amennyiben ilyen megállapodás nem születik, a Hivatal sorsolással dönti el, hogy melyik szervezet jelöltje delegálható.