Várhegyi Éva
- Részletek
- 2011. január 31. hétfő, 05:14
- Várhegyi Éva
Ki fújja a passzátszelet?
Nos, a választ megadta a német gazdaságkutató intézet, az IFO legfrissebb jelentése (Business Climate Germany – Results of the Ifo Business Survey for January 2011), Európára vonatkozóan legalábbis. Németországban az ipar és a kereskedelem üzleti klímáját mérő mutatók tovább emelkedtek, és 20 év óta a legmagasabb szinten állnak. A német cégek egyre elégedettebbek az üzleti kilátásaikkal, különösen a feldolgozóipari export növelésében látnak nagy lehetőségeket, ahol a kapacitásaik kihasználása mellett már a foglalkoztatotti létszám növelését is tervezik.
A Financial Times – erre és más prognózisokra alapozva – egyenesen úgy fogalmazott, hogy az egész euróövezetet a német növekedés tartja fenn (German growth sustains eurozone). Németország gazdasága az előzetes adatok szerint 3,6 százalékkal bővült tavaly, erre az évre pedig 2,3 százalékos növekedést vár a kormány. A magánfogyasztás és a vállalati beruházások növekvő szerepet játszanak benne: együttes arányuk a tavalyi kétharmadról háromnegyedre emelkedik a növekedés forrásaiban. A maradék egynegyed rész zömét persze az exporttöbblet adja, amit viszont jelentős mértékben a kínai kereslet táplál. Vagyis az európai fellendülést előidéző német szellőket a kínai gazdaságból érkező erőteljes széllökések is erősítik.
Ha ezek a szép remények valóra válnak, akkor a magyar gazdaság is szépen gyarapodhat, hiszen a hazai növekedést manapság már jórészt a Németországba irányuló kivitel táplálja. Így ha még pár évig kitart a német gazdasági boom, akkor annak oldalvizén a Matolcsy miniszter által megálmodott magyar gazdasági csoda is révbe érhet. Szinte függetlenül attól, hogy mekkora lufikat ereget fel kormányunk a – mint már tegnap szóvá tettem, megengedhetetlen névbitorlással – Új Széchenyi Tervnek elnevezett programjában.
A lufik nemcsak átvitt értelemben, de szó szerint is szerepelnek a nemcsak átvitt értelemben, de szó szerint is gigantikus (6,8 MB – 330 oldal) programot prezentáló miniszteri előadás 29. diáján, amelyet a könnyebb érthetőség kedvéért idemásolok:
Forrás: http://www.kormany.hu./download/5/b4/10000/Szechenyi-2010-01-14%5B1%5D.pdf
Mielőtt a lufikra rátérek, egy bekezdés erejéig visszakanyarodnék a névválasztásra, amit a miniszterelnöki előszó ezzel a Széchenyi-idézettel indokol: „a nemzet nagysága, boldogsága mindig csak magában a nemzetben rejtezik”. Aminek üzenete szerinte az, hogy „ha változást akarunk, ha jobb életet akarunk magunknak, akkor mindenekelőtt saját magunknak kell cselekednünk, más a munkát helyettünk nem fogja elvégezni”. Ez így rendben is volna. Csak az nem világos, hogy akkor miért a más pénzéből teremtünk magunknak szép új világot. „Az Új Széchenyi Terv intézkedései, pályázatai finanszírozásánál 2011–2013 között elsődleges az Európai Uniós források felhasználása” – áll a program 36. oldalán.
Visszatérve a lufikra: a nagy színes léggömbök a terv hét programját, az ún. kitörési pontokat jelképezik, a kicsik pedig az alprogramokat. Így például a kék Egészségipar nevű gömbből ágazik ki az Egészségturizmus és a Termál-egészségipar. Az előbbi körül bolyong az Eg.tur a Tur és a TDM, s körülöttük újabb, még kisebb lufik röpdösnek. A tanulmányból kiderül, hogy az első kis lufi az egészségturisztikai alprogramot jelöli, a második az ehhez kapcsolódó komplex minőségi turisztikai kínálatfejlesztési alprogramot, a TDM jelölésű pedig a turisztikai intézményrendszer desztináció-menedzsment szemléletű kialakítását. Akit a részletek érdekelnek, itt töltheti le a tanulmányt.
Nos, ha az ember beleolvasgat a programba, kínos déjà vu érzése támad: ilyesmit már látott valahol, és az mintha tényleg lufiként pattant volna szét. Hát persze, ezt is ugyanaz a Matolcsy-csapat készítette, mint az első Széchenyi Tervet, s az is éppen hét kitörési pontot jelölt meg. És mit tesz isten, szinte szóról szóra ugyanazokat, holott a két program között egy teljes évtized telt el, súlyosbítva a gazdasági világválsággal. De egy konzervatív párttól, amelynek képviselői időnként az Aranybulláig is visszanyúlnak, ne várjunk újítást. Az alkotók nem is szégyellik, hogy a jócskán megváltozott környezetben is ragaszkodnak tízéves ötleteikhez, amint azt a miniszteri előadás 24. diája is mutatja:
Forrás: http://www.kormany.hu./download/5/b4/10000/Szechenyi-2010-01-14%5B1%5D.pdf
Öt programnál csak a sorrend és az elnevezés változott, s csupán két érdemi különbséget látni: eltűnt az információs társadalom és gazdaság (elvégre a 21. században minek is erre koncentrálni) és a regionális gazdaságépítés, s helyükbe lépett a zöldgazdaság és a foglalkoztatás. A turizmusfejlesztést, mint láttuk, besuvasztották az egészségiparba, amire nyilván az adott okot, hogy időközben sorra mennek tönkre a gyógyvízre alapozott szállodák, fürdők és uszodák. Hát akkor kezdjük újra, hiszen pénz van doszt!
A gigantikus tervből éppen csak az nem derül ki, hogy egyes programjai (ld. a hét nagyméretű lufit) miként hozzák létre az elképzelt impozáns növekedést. Túl azon a megállapításon, hogy „a szocialista újraelosztási politikát egy növekedéspárti gazdaságpolitika váltja fel”, nem sok bizonyítékát kapjuk annak, hogy miért éppen a kitörési pontokként megjelölt programok fogják biztosítani az újfent megemlített egymillió adózó munkahelyet, és emelik meg tartósan a beruházási rátát.
De mindegy is: a terv, miként elődje, most is teljesülni fog. Ha másért nem, pont azért, amiért az teljesült, s ha máshogy nem, nagyjából úgy (az akkori 7 százalékos tervből 4 lett). Akkor is a világgazdasági és európai növekedés húzta meg az exportvezérelt magyar gazdaságot, s ha kis szerencsénk van, ezt a szívességet most is megteszi.