Leckék kezdő demokratáknak II.
- Részletek
- Fleck Zoltán
- 2011. március 07. hétfő, 06:19
A jogállam értelméről
Az előző részben a demokrácia és a többségi elv néhány összefüggésével azt igyekeztem elmondani, hogy a legnagyobb parlamenti felhatalmazás sem teszi legitimmé a jogállami garanciákat lebontó többségi szavazást.
Jogállam nélküli demokrácia nem létezik, ebben az írásban ebből indulunk ki. Ahogy a demokrácia, a jogállam fogalma is képes teljesen kiürülni, hiszen autokrata jogfosztók és elvetemült hadurak sem vonakodnak jogállamminőséget hazudni hatalmuk igazolására. E rugalmas fogalom csak annyit ér, amennyi valójában képes az érvényesülésre; a nemzetközi legitimitást sem a jelszavak biztosítják. Bármilyen hangosan lehet kiabálni, hogy a szólás szabadságát lényegesen csorbító médiatörvény jogállami, ez legfeljebb az autoriter internacionálét győzi meg. A jogállami szabályok, intézmények és szervezetek a rendszerváltást követően elvakították az elemzőket: úgy tűnt, a rideg intézmények és magasztos elvek kedvező környezet hiányában is képesek az érvényesülésre. Sőt, sokan feltételezték, hogy megtermékenyítő hatással lesznek a társadalmi környezetre, politikai kultúrára, vagyis az alkotmányos intézmények úgy teremtenek érvényesülő jogállamot, ahogy a szabad választások és demokratikus alapintézmények demokratákat. De még a pesszimistábbak is abban bízhattak, hogy a demokraták nélküli demokrácia nem válik önpusztítóvá, legalább a felületen stabilizálja a belülről nem sokra tartott jogállamot. Ami most történik, a jogállami alkotmányosság nyílt és őszinte leépítése, szégyentelen, azért nem kell szégyellni, mert nem nagyon van ki előtt.
A társadalmi, kulturális környezet a modern demokráciák történetében változatos formákban intézményesítette az alkotmányos jogállamot, de Tolsztojnak talán még sincs igaza: a boldog családok sem tűnnek egyformának. Mégis van lényeges, megfogható és általános tartalma a jogállamnak. Hogy ehhez eljussunk, a fogalom két alapvető értelmét érdemes megkülönböztetni, a formális és tartalmi, vagy szubsztantív értelmet. Formális értelemben a jog uralmáról lehet beszélni, vagyis hogy a jognak és nem embereknek kell engedelmeskednünk, az intézmények határozzák meg a polgárok cselekvéseinek korlátait, nem a személyes hatalom vagy embereknek, emberek valamely csoportjának való alárendelődés. A történelmi tapasztalatok szerint a formális legalitás nem zárja ki, hogy borzalmas szabályokat kényszerítsenek ránk, ahogy a demokrácia formális szabályai, a többségi elv maradéktalan betartása sem akadályozza ezt. Demokratikus és jogállami kultúra nélkül a demokrácia és a formális jog fegyverré válhat a hatalmat birtoklók kezében. Ezért a hatalom gyakorlását korlátozó intézmények épültek be a demokratikus rendszerekbe, amelyek intézményesítették az önkorlátozást. A jogállam szubsztantív értelemben az egyéni jogok és alkotmányos elvek érvényesülését feltételezi. Vagyis, ha formálisan létezik alkotmánybíróság, de a hatásköreinek korlátozottsága, a bírák kiválasztása vagy félreértett identitása miatt képtelen az egyéni jogok és az alkotmányos elvek védelmére, akkor tartalmi értelemben megszűnt a jogállam. Ahhoz hasonló módon, ahogy a sztálini alkotmány a diktatúra idején nyilvánvalóan papíros alkotmány maradt, nem volt esély a jogok tényleges érvényesülésére. A jelenlegi jogalkotási nyomorra tekintettel érdemes azért a jogállam legformálisabb elvárásai közül néhányat röviden felsorolni: a jog előre szabályoz, nincs visszaható hatálya, nyilvános, általános, világos és stabil, mindenkire nézve kötelező. Ekkor van esélye annak, hogy az állam polgárai a szabályokkal összhangban cselekedjenek.
Az egyéni jogosultságok védelmének jelentős szerepe van, mert autonóm, jogokkal rendelkező állampolgár nélkül nincs demokrácia sem, a félelemben vagy megnyomorított állapotban tartott egyének választásaiból nem származik demokratikus hatalom. Így az alkotmányosság, az érvényesülő jogállam a demokrácia előfeltétele. Ha nem ragadunk bele egy pusztán formális jogállam-fogalomba, akkor ebből világos, hogy a jogállami elvek megcsonkítása a demokrácia felszámolását is jelenti. A szabadságjogok és az emberi méltóság érvényesülése a jogállam tartalmi elemei, amelyeket csak alkotmányosan korlátozott hatalom képes biztosítani. Ezek az elemek tipikusan a kormányzattól és annak parlamentjétől független, nem pártpolitikai intézmények (bíróságok, alkotmánybíróságok) definíciós munkájának eredményei, és az ő védelmük alatt állnak. A demokratikus államok közössége ma már azt az államot tekinti partnernek, közéjük tartozónak, amelyik ebben az értelemben jogállam.
Strange ride or servitude – flickr/Paul Jacobson
Az alábbiakban a jogállam funkcióiról, a belőlük származó előnyökről és feltételeiről lesz szó Brian Tamanaha értelmezése alapján. A jogállam egyrészt korlátozza a kormányzat hatalmát, másrészt az egyének viselkedésének szabályozásával elősegíti, más normák mellett, a társadalmi rend fenntartását. Egyik feladat sem egyszerű, erősen a környezet kulturális állapotától függ. A demokratikus jogalkotás korlátozása körül gyakoriak a viták, ezért a korlátok értelmezését a végrehajtó és törvényhozó hatalomtól független hatalmi intézményre, például az alkotmánybíróságra bízzák. A jogállami elvek iránti elkötelezettség azonban kizárja, hogy általában a korlátozás legitimitását vitassák. Vagyis az a politika, amely megkérdőjelezi a parlamenti többség és a kormány akaratának korlátozását, nem tekinthető jogállaminak. Tudvalevő, hogy a kormányzat korlátozására azért van szükség, mert a parlamenti ellenőrzés nem képes erre: a kormány maga mögött tudhatja a parlamenti többség támogatását, inkább a kormánynak van parlamentje, mint fordítva. A hatalmi ágak közül így a harmadik, a bíráskodás vált a jogállami korlátok legerősebb intézményes biztosítékává. A korlátozatlan parlamenti többség nem jelent mást, mint korlátlan kormányzati hatalmat, vagyis a demokrácia és jogállam tagadását. A jogállam másik alapfunkciója, a társadalmi rend fenntartása a közösség tagjai cselekvéseinek összehangolását követeli meg. Röviden: az alkotmányos értékek és elvárások belsővé válását, a mindennapi cselekvésekben való megjelenését. Ha a közéletben nem követi egyértelmű megszégyenülés azt, aki nyíltan más embercsoportok faji alapú megkülönböztetését követeli, akkor a társadalmi normák még érintetlenek a jogállami elvektől. A következő részekben fogok arról szólni, hogy milyen feltételei vannak a sikernek, hogyan lehetséges a jogállami és társadalmi normák összehangolása.
A jogállam számtalan előnnyel jár. Kellemesebb az élet jogállamban, mint azon kívül, a hatalom gyakorlása ennek megfelelően körülményesebb. Az egyszerű politikus ezért mindig kihívás a jogállam számára. A polgár és az állam közötti viszonyban a jogállam kiszámíthatóságot, biztonságot teremt: még a jog tartalmáról való nagyon korlátozott állampolgári ismeret mellett is a hatósági reakció kiszámítható, a racionalitás minimuma elég a zavartalan léthez. A nem jogállamok kiszámíthatatlanul működnek, ezért rejtőzködésre, kicselezésre, becsapásra, korrupcióra késztetik a polgáraikat. Az a közösség, amely nem szokott le államának becsapásáról, kicselezéséről, még nem tapasztalta meg elég erősen a jogállami működés előnyeit, a bizalom még nem érte el a szükséges mértéket. Sajnálatos módon ez önmagában is veszélyezteti a jogállami stabilitást. Jogállamokban a kormányzati hatalomgyakorlás jogi normák alapján történik, ezért a kormány minden ténykedése számonkérhető, így mindig van esély a visszaélés demokratikus szankcionálására, a választói bizalom megvonására. A kiszámíthatóság és korlátozott hatalom a társadalmi béke alapja. Azokban a társadalmakban, amelyek ezzel ellentétes társadalmi normákat erősítenek nap mint nap, a jogállam instabil. A jog vagy az alkotmányos elvek nyílt semmibevétele, az erőfölényre alapozó érvelés, a szabadsághiányos, elnyomó rend iránti vágy védtelenné teszi a jogállamot. Ha gyenge a jogi norma érvényesülési esélye, akkor a jogállam társadalmi rendet képző ereje is gyenge, megnő a csábítás az elnyomó hatalom rendcsinálására.
A jogbiztonságnak gazdasági hasznai is vannak: a tulajdon és a szerződések biztonsága a kapitalista gazdaság alapjai. Ezek nélkül a piac nem tud megfelelően működni, a tőke elhagyja azokat a helyeket, ahol a kiszámíthatatlanság meghalad egy bizonyos mértéket. A tulajdonát féltő polgár is elveszti bizalmát az államban, és csökkenti a közérdek iránti elkötelezettségét. A közérdeket ilyen körülmények között az állami hatalom mindenkori birtokosainak definíciói alapján kényszerítik ki, amely nélkülözi az önkéntes együttműködés elemeit, rombolja a közösség integrációját.
Új demokráciákban, átmeneti társadalmakban a jogállam hatékony működésének feltételei nem adottak. Megteremtésük hosszabb időt igényel, mint a formális jogállami intézményrendszer kiépítése. A jogállam egyik legfontosabb és legbonyolultabban előállítható feltétele a széles körű társadalmi elfogadottság. Közösen osztott képzet arról, hogy a jogállami értékek jók, közös tudat, szociális reprezentáció, amelyben nem kérdőjeleződik meg a jogállam haszna. Az átmeneti társadalmakban a diktatúra kollektív emlékezete legjobb esetben is csak negatív módon támogatja az attól való elválást, de nem nyújt spontán módon pozitív támogatottságot a jogállam számára. A harmadik hatalmi ág központi jelentőségéből következően a személyükben és foglalkozási csoportként is független bírói kar döntő feltétel. A jogegyenlőségnek, fair eljárásnak és a jogállami elveknek elkötelezett, mentálisan a függetlenségre felkészült jogalkalmazó nélkül nem lehet érvényesíteni a hatalom korlátait, és az állampolgár sem tapasztalja a jogállam védelmét. A bíróktól elvárt teljesítményt azonban egy szélesebb jogászi környezetnek is támogatnia kell, olyannak, amelybe már beépült a jogállam tisztelete, amely nem hajlandó technikai ismeretté silányítva a jogállamot leépítő hatalom szolgálatába állítani tudását. Ez a professzionális feltételrendszer érinti a jogász foglalkozások hagyományait, a jogászképzés rendszerét és sok egyéb összetevőt, amelyről ugyancsak szólni kell később.
A jogállam működési feltételei között láthatólag többségben vannak azok az elemek, amelyeket nagyon nehéz egyszeri döntéssel létrehozni, mert egymástól függnek, lassan, evolutív módon fejlődnek, néha útfüggőségek alakítják sorsukat. A jogállam, ha egyszer létrejött, meglehetősen stabil tud lenni, amennyiben megmaradásának valóban léteznek társadalmi, mentális, kulturális feltételei. A jogállam szűk, formalista felfogásából kimaradnak az emberi jogok és a tartalmi elemek, az egyéni szabadság, amely pusztán a jog segítségével gyakorolt hatalmat jelenti, és eltekint a tartalmi korlátoktól. Ez a jogállam a jogászok rideg, idegen, életszerűtlen jogára épül, amely nem méltó a bizalomra, nem alakul ki társadalmi támogatottsága. A jogállam ma a világban erős legitimációs erővel rendelkezik, széles aurája van, amely sokáig támaszt jelenthet a cinikus, a tartalmi elemeket semmibe vevő politikai vezető számára is, aki csak beszél róla, de folyamatosan megsérti. Ezek a sérülések azonban nem következmény nélküliek, mert a jogállam működésének kulturális feltételeit számolják fel. Ahol a kulturális feltételek gyengék, a cinikus politikusnak esélye van rá, hogy hosszabb távra stabilizálja a hatalmát, hogy befejezze a formális jogállam leépítését is.
A következő alkalommal arról lesz szó, hogy az alkotmányozás miként járulhat hozzá a jogállam kulturális feltételeinek megteremtéséhez.
