rss      tw      fb
Keres

Orbán Viktor beszéde március 15-én



A Nemzeti Múzeum előtt több mint húszezer ember gyűlt össze kedd délelőtt. Az ünneplő ruhába öltözött, kokárdát viselő tömeg megtöltötte a Múzeumkertet, valamint a kiskörút Astoria és Kálvin tér közötti szakaszát.  Több embert is a helyszínen lévő mentősöknek kellett ellátniuk, mert rosszul lettek.
Az origo.hu információja és videofelvétele szerint mintegy ötszáz ember kapott 1500–2000 forintot azért, hogy végignézzék és megtapsolják a Nemzeti Múzeumnál tartott március 15-i ünnepséget. Az egyik fiatal azt mondta, ötszázuknak fizetett egy meg nem nevezett cég azért, hogy részt vegyenek a megemlékezésen. Egyikük szerint nem kell mást tenniük, mint állni és nézni, más szerint tapsolniuk is kell. Három kokárdát viselő lány elmondta, hogy a pénzt az ünnepség után kapják meg. Havasi Bertalan, a Miniszterelnökség sajtófőnöke szerint „a művészeti produkció, vagyis az ünnepi műsor része volt a lépcsőn álló emberek látványa. A rendezvényen egyébként a korábbi évekhez képest sokkal többen, több tízezer ember, fiatalok, idősek, családok ünnepelték örömmel, szabadon március 15-ét”.
 

(Orbán Viktor megjelenik, ováció, zászlólengetés, bekiabálások, lelkes arcok, hosszú taps)

Ősi parancsnak engedelmeskedünk, a lábunk a szív hangjainak
„Legyen béke, szabadság és egyetértés!”
Tisztelettel köszöntöm Önöket, akik eljöttek ide ma délelőtt, és azokat is, akik ma otthon vannak velünk, határon innen és túl. (kivár, taps)
Minden év március 15-én ide, a Nemzeti Múzeum lépcsőjéhez hoz a szívünk. Összejöhetnénk máshol is ezen a napon. Szívesen látna bennünket a londoni Kossuth utca, a párizsi vagy a brooklyni Kossuth tér, de találkozhatnánk itt Pesten is a Hősök terén, ünnepelhetnénk a Kossuth téren, Petőfi vagy a legnagyobb magyar szobránál is az Akadémia tövében. Akárhány lehetőség adódna is, mi március 15-én mindig itt vagyunk. Engedelmeskedünk egy ősi parancsnak, egy történelmi mágnes vonzásának, a lábunk engedelmeskedik a szív hangjainak. Ide jövünk, mert a magyar legendárium szerint itt kezdődött minden. Mi magyarok itt tettünk esküt egymásnak, hogy rabok tovább nem leszünk. (taps) A március 15-i eskü olyan fogadalom, amellyel 1848 óta minden magyar tartozik minden magyarnak. Itt vagyunk hát az idei rügyfakadáskor is, hogy megmutassuk, 163 év után is hűek vagyunk az eskühöz, ma is ehhez tartjuk magunkat.

Minden magyar minden magyarért
Esküt tenni egymásnak és közösen azt jelenti, bárhogy fordul is a világ, bármiképp is kanyarodik az élet, ki fogunk állni egymásért. A nemzet közös esküje azt jelenti, minden magyar ki fog állni minden magyarért, és minden magyar közösen, együtt ki fog állni Magyarországért. (taps) És a 48-as magyarok bátran, halált megvető bátorsággal meg is tették, amit vállaltak. Ez a kiállás tette lehetővé, hogy a 48-as magyarok elérjék céljukat. Alapjaiban megújították Magyarországot, amely soha többé nem süllyedt vissza a feudális viszonyok közé. Nemcsak az a hatalomváltás volt sikeres, amit vezetőink, Kossuth, Széchenyi és Batthyányi vittek végbe, sikeres volt a politikájuk is. Kiselejtezték a régi világ bohos törvényeit, kiváltságait, visszahúzó dogmáit, és új rendszert alkottak, amely később, évekkel, évtizedekkel a harcok után is szilárdan állt a lábán. Ők teremtették meg  annak a hatalmas 119. századi magyar sikernek a lehetőségét is, amit közönségesen csak Budapestnek hívunk, és amelynek negyven évvel a forradalom után már csodájára járt a világ, s ami ma is minden magyar büszkesége, s a Kárpát-medence szíve közepe. (taps)

Eltöröltük (a cenzúrát), életre hívtuk (a sajtószabadságot), elfogadtuk (a 12 pontot)
Kiálltunk Magyarországért, és egyetlen határozott mozdulattal eltöröltük a cenzúrát, életre hívtuk a sajtószabadságot, elfogadtuk a 12 pontot. A kiállás erőt adott, és szembeszálltunk az egész Habsburg birodalommal, a tabukat ledöntöttük, a mozdíthatatlannak hitt rendszert lebontottuk. Azóta is így történik ez mindig. Így történt 1956-ban, 1990-ben és 2010-ben is. (taps, ováció) Így történik mindig, amikor a hatalom nem képes többé felelősen szólni, nem tud többé az igazság nyelvén beszélni, amikor hamis ideákat hirdet, és egyetlen igazi célja a hatalom megtartása. Amikor eluralkodik a felelőtlen cselekvés, az önsorsrontás, a csalás, a könnyű meggazdagodás reménye, akkor érvénybe lép a 48-as eskü. Akkor egyetlen pillanat alatt elviselhetetlenné válik a zűrzavar, az igazságtalanság, a sanyargatás, az életfeltételek folyamatos rontása. Ilyekor a magyarok összeszedik magukat, kiállnak a hazájuk mellett, és bekövetkezik Magyarország teljes megújulása, miként bekövetkezett 1848-ban is, amely mindmáig a magyarság újkori történelmének legsikeresebb megújulását hozta el.

A múlt színei, arcai, levegője és alakzatai bukkantak elő
Ha a történelem az élet tanítómestere, akkor alapos tanító, mert időről időre átveszi diákjaival a tananyagot. Élesen emlékszem, hogy a nyolcvanas évek végén is sokan voltak még, akik nem hitték, hogy a diktatúra az ő életükben véget érhet. De voltunk, nem is kevesen, akik mindvégig hittük, hogy létezik a túlpart, létezik egy másik Magyarország, létezik egy 48-as, 56-os, egy szabad Magyarország, amelyre rátalálunk, ha majd eljön az idő. Ez tette csodálatossá az 1989–90-es időszakot, ezért éreztük úgy, hogy a rendszerváltás a partot érés, a megérkezés pillanata. Szerettük volna hinni, hogy a szovjet csapatok hazaküldésével, a demokratikus választásokkal, a gazdaság felszabadításával mindjárt meg is érkezünk abba a másik Magyarországba. Abba a Magyarországba, amelyik erős és sikeres, amely büszkén foglalja el méltó helyét az európai nemzetek között. Hamar észre kellett vennünk, hogy mégsem érkeztünk meg. Nem a megálmodott Magyarország vett körül minket, helyette a múlt színei, arcai, levegője és alakzatai bukkantak elő. Nem sikerült elszakadni a múlttól, a diktatúra negyven évétől. Olyan országgá és olyan néppé lettünk, amelynek még a legegyszerűbb kérdésekre sem voltak közös válaszai. Kik vagyunk mi, huszadik századvégi magyarok? Mit akarunk kezdeni az ezer évünkkel? Mi köt össze bennünket, mi tesz egy nemzetté, vannak-e közös céljaink és terveink egymással a jövőben?

Szégyenszemre egyedül Közép-Európában
Húsz év óta megválaszolatlanul hagyott kérdések. Ezért maradt minden félbe, ezért tűnt minden átmenetinek, korlátozott érvényűnek, ezért nem voltunk képesek – szégyenszemre egyedül Közép-Európában – egy új alkotmányt sem összehozni, ezért futotta csak félszívű módosításokra, kényszeredett megegyezésekre, vékonycérnás foldozgatásokra. A bolyongás évei következtek. Tovább kerestük azt a Magyarországot, amelyről álmodtunk, kerestük a hozzá vezető utat, s néhányszor úgy érezhettük, hogy megtaláltuk. De a vége mindannyiszor csalódás lett. A csalódottság lassan beette magát a bőrünk alá. A természetünkké vált, a magyar élet alapérzése lett. S ahogy lenni szokott, a hitünk is apadni kezdett, hogy megtaláljuk-e valaha is azt az országot, amelyet keresünk.

Magyarország: a magyarok országa
A tavalyi év megmutatta, hogy rossz helyen kutattunk. Az igazi, a 48-as, az 56-os, a szabad Magyarország, az az ország, amelyet két szóban is ki tudunk mondani – a magyarok országa –, nem találhatók meg az ideológiák és az elméletek világában. Nem találunk rá sem brüsszeli, sem más országok szabásmintáiban, és a pártalkuk iránytűje sem vezet el hozzá. Az a Magyarország, amelyet keresünk, amelyben élni szeretnénk, annak a világnak a tervrajza, amely a saját otthonunk lehet, itt van közöttünk, itt él bennünk. Nem kívül, hanem belül kell keresnünk. Így és ezért találtak egymásra a magyarok a tavalyi választáson. (taps) Az egymásra találás leginkább akkor szokott sikerülni mifelénk, ha szinte emberfeletti dolgokra kell vállalkoznunk. (a taps még mindig tart) Ilyenkor meghalljuk a 48-asok esküjének hangját: Rabok tovább nem leszünk. (taps, éljenzés) Ilyenkor visszanyerjük a tartásunkat (éljenzés, taps), az életerőnket, rátalálunk a jobbik énünkre, csalhatatlan ösztönnel megérezzük, hogy eljött az idő, amikor ki kell állni Magyarországért. (taps)

Kiálltunk Magyarországért: IMF, bankadó, válságadó, árvíz, iszap, tőzsdecápák, alantas és hazug támadások
Kiálltunk azért, hogy véget vessünk a reménytelenég éveinek, velük együtt véget érjen az átmenet húszéves korszaka, felhatalmaztuk választott képviselőinket és vezetőinket, hogy egy új, immáron végleges rendszer alapjait vessék meg. Kiálltunk azért, hogy Magyarországon végre a magyarok érdeke legyen az első. (nagy taps) Kiálltunk az országért, amikor rendben és méltó módon elbúcsúztunk a nemzeti [helyesen: nemzetközi] valutaalaptól (taps, ováció). Kiálltunk a magyar emberekért, amikor kivetettük a bankadót és a válságadót. (taps, ováció) Kiálltunk Magyarországért, amikor az árvízzel kellett küzdeni, amikor a vörös iszap árasztott el bennünket. (taps) Kiálltunk, amikor vissza kellett szerezni a nyugdíjrendszert a tőzsdecápák kezéből (taps). És kiálltunk Magyarországért az Európai Unióban… (taps, újrakezdi) És kiálltunk hazánkért az Európai Unióban, amikor alantas és hazug támadások érték hazánkat, amelyeket itthonról szerveztek a magyarok lejáratására (óriási fujolás, füttykoncert, taps).

Minden európai nemzetnél többet harcoltunk, több áldozatot hoztunk
Mi, magyarok, nem engedünk a 48-ból. A kommunizmus betörése óta mi magyarok minden európai nemzetnél többet harcoltunk, és több áldozatot hoztunk a szabadságért és a függetlenségért. (kivár, taps) Eskünkhöz híven nem tűrtük el 48-ban, hogy Bécsből diktáljanak nekünk. Nem tűrtük el 56-ban és 1990-ben sem, hogy Moszkvából diktáljanak. Most sem hagyjuk (már szól a taps), hogy Brüsszelből vagy bárhonnan, bárki is diktáljon nekünk. (ováció, vastaps)

Nincs magyar a diktatúrák ideológiáinak feltalálói közt, ezért nem tűrjük a kioktatást
Mi jól emlékszünk, hogy szabadságharcunkat 1956-ban a szocializmus nevében tiporták el. És arra is jól emlékszünk, hogy a 20. század pusztító eszmeáramlatait egytől egyig más országokban találták fel, és más nemzetiségű agytrösztök fejéből pattantak ki. A nemzeti szocializmus és kommunizmus ideológiájának feltalálói között egy magyar nevet sem találni (az utolsó néhány szót szótagolva mondja, taps, amely folyamatos a következő mondatok alatt is). Senkitől sem tűrünk hát kioktatást, és mindenkitől elvárjuk, hogy Magyarországnak és a magyaroknak megadja a kijáró tiszteletet. (vastaps, ováció, bekiabálások)

Egyszerűen, világosan, őszintén, ahogy illik hozzánk
A határozott és egységes kiállással 2010-ben lezártuk az átmenet korszakát, és megtaláltuk Magyarország teljes megújulásához vezető utat. Megértettük, hogy szükségünk van egy új alaptörvényre, amellyel húsz év bolyongás után végre megállapodhatunk. Megértettük, hogy szükségünk van egy új alaptörvényre, amely nemcsak közös életünk kereteit adja meg, de a nemzeti hitvallás mondataival válaszol a húsz év óta nyitott kérdéseinkre is. Egyszerűen, világosan, őszintén, ahogy illik hozzánk. Ideje, hogy elhangozzanak, az államélet legmagasabb szintjén hangozzanak el olyan kijelentések, amelyekre évtizedek óta várunk. Idézem a nemzeti hitvallást: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.” (vastaps) „Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét.” (taps) „Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.” „Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye. Valljuk az elesettek, és a szegények megsegítésének kötelesség (a tervezetben: parancsát).” „Nem ismerjük el történelmi alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.” (taps) „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmány jogfolytonosságát, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét.” (már a „kommunista alkotmány”-nál vastaps, ováció) „Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik  majd Magyarországot.” (taps)

Természetünktől idegen karosszériák
Innen, a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről a napnál világosabban látszik, csak akkor leszünk szabadok, ha igazán önmagunk leszünk. Ha nem elégszünk meg azzal, hogy mások által ránk kényszerített, a természetünktől idegen karosszériában szorongjunk. Most nincs olyan külső kényszer, aminek ne tudnánk ellenállni. Most van erőnk, esélyünk és lehetőségünk, hogy megtaláljuk Magyarországnak azt a formáját, amelyet csak a magyarok vérmérséklete, életfelfogása és ízlése alakíthat ki. A 48-as eskühöz tartjuk magunkat akkor is, amikor az új alkotmány világrahozatalával megtestesítjük mindazt, ami egyszerre felel meg a 21. század kihívásainak, a magyarok ösztöneinek és a magyar szellem természetének. Az új alkotmányt közösen kell létrehoznunk, ezért fontos, hogy részt vegyen benne mindenki, aki elkötelezettséget érez azért, hogy Magyarországnak végre valóban magyar alkotmánya legyen. (taps) Köszönetet mondok annak a 800 ezer embernek, aki már elküldte a véleményét, és azoknak, akik válaszolni készülnek. Köszönöm, hogy kiálltak az alkotmányozás ügyéért, és arra buzdítok mindenkit, aki még tépelődik, hogy vegyen részt az alkotmányozásban, tegye hozzá a maga részét, mert annál teljesebb lesz, minél többen alkotjuk meg. 


A nagy teherbírású hajtóművek a karddal és az adóssággal szemben
Magyarország felemelkedéséhez nem elegendő az új alkotmány, a jól megépített hajótest. Hajtóművekre, nagy teherbírású hajtóművek is szükségünk lesz. Kell hozzá a Széchenyi Terv, a Széll Kálmán Terv és kell hozzá az Országos Munkaterv is, amely mindenkit visszahoz a munka világába, akit csak lehet. Régi igazság, hogy egy nemzetet kétféleképpen lehet leigázni: karddal és adóssággal. Ha valaki, akkor mi, magyarok megtanultuk ezt a leckét. Márpedig hajtóművek nélkül nem téphetjük ki magunkat az adósságcsapda hálójából. Ám ha sikerül leküzdenünk az országunkat víz alá nyomó, rettenetes adósságterhet, akkor megindul Magyarország megállíthatatlan fölemelkedése.

Ahogy emelkedünk, érezni fogjuk az erőnket
Képzeljük el, milyen az, amikor az ország egyszer csak elemelkedik onnan, ahová nyolc év alatt lecsúsztunk. Először is mindent másképpen kezdünk látni. Oly sokáig voltunk lent, nem is tudjuk, milyen fent. De amikor emelkedni kezdünk, megnyílnak és megnőnek a távlatok. Zsugorodni kezdenek a múlt örökösen önmagukba visszatérő vitái. A körök, amelyekből nem tudtunk kitörni. A problémák, amelyekre nem találtunk megoldást. Zsugorodni kezdenek a félelmek és a szorongások amiatt, hogy minden és mindenki nagyobb nálunk. Följebb van, jobban megy neki, lenéz ránk, és lenéz minket. A félelem, hogy bármi ránk omolhat. Ránk dőlhet. Hogy minden árnyékot vet. Magunk mögött hagyjuk a napi megélhetésért folytatott küzdelmek idegőrlő megpróbáltatásait. Ahogy emelkedünk, érezni fogjuk az erőnket. Látni fogjuk a lehetőségeinket, a jövő táguló horizontját. Egyre inkább érezni fogjuk azoknak a biztonságát és magabiztosságát, akik magaslatról nézik a tájat, a mindennapokat, az élet dolgait, és ettől nyugodtabbak, derűsebbek, bölcsebbek. Minél jobban távolodunk az elmúlt korszak mocsaras lápvilágától, annál jobb lesz arra gondolni, hogy többé nem húzhat vissza, többé nem csúszunk vissza az ingoványba. Nem fogjuk visszaengedni a múltat, nem fogunk ideiglenes viszonyok között, bizonytalanságban, a meddő vitákban vergődve átmeneti életet élni. Megéreztük az összetartozás erejét, a belőle fakadó reményt, és azt, hogy együtt a legnagyobb dolgokra is képesek vagyunk, bármit legyőzhetünk, ami gátol a felemelkedésben. Újra olyan reményeink és céljaink lehetnek, (taps) amelyek naggyá tesznek egy nemzetet. Ismét meg lehet majd bízni az adott szóban. A munkának becsülete lesz. A bűn elnyeri büntetését, az érdem a jutalmát. Ehhez a reményhez ragaszkodunk. (taps)

Zavaros lélek=zavaros érzékelés=zavaros gondolkodás=hibák=rossz tettek
Csak szabad emberek alkothatnak szabad társadalmat. Ezért fel kell szabadítani magunkat hibáink és bűneink alól is. Ha a lélek zavaros, akkor zavaros az érzékelés. Ha zavaros az érzékelés, zavaros lesz a gondolkodás. A zavaros gondolkodás hibás döntéseket szül, azok pedig rossz tettekben végződnek. Azt kérem mindannyiunktól, hogy a tavasz példáját követve ne csak a politikát, ne csak a gazdaságot, hanem magunkat is újítsuk meg, hogy szabadon láthassuk el feladatainkat. Ahogy a világnak jót tesz a megújulás, nekünk is hasznunkra válik majd.
Dicsőség a negyvennyolcas hősöknek! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! (nagy ováció, vastaps, zászlólengetés, a tömegben szeretetteljes, mosolygó arcok, néhányan skandálnak: Viktor! Viktor!, Orbán a színpadon tapsol).



Forrás: MTV videó



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!