rss      tw      fb
Keres

"Kétszeresen is súlyos jövőnk"

A Gulfnews.com-on még decemberben megjelent, majd mostanában több mértékadó lap által is átvett (BusinessWorld, World News Report stb.) Our double-dip future (körülbelül: kétszeresen is súlyos jövőnk) című írásában Soros György a mostani gazdasági válságot hasonlítja össze korábbi hasonló társaival. Megállapítja, hogy a Japánban 1991-ben kirobbant ingatlankrízis (amelyet a szigetország még ma sem hevert ki egészen) csak elszigetelt, egyetlen országot érintő esemény volt. A mostani helyzet az 1930-as nagy gazdasági válságtól is különbözik, amennyiben 1930-ban a gazdaság lényegében teljesen összeomlott, a mostaniban pedig mesterséges lélegeztetéssel életet leheltek bele.

Az újraélesztés hatékonynak tűnik – annak ellenére hogy a problémák sokkal nagyobbak, mint 1930-ban voltak –, hiszen ismét működnek a pénzpiacok és a tőzsdék, illetve a gazdaság is az élénkülés jeleit mutatja. Ugyanakkor a gazdaság talpraállítására tett erőfeszítések kimeríthetik az erőforrásokat, ezért a mostanit egy második gazdasági válság követheti – akár már 2010-ben vagy 2011-ben.

Soros szerint a mostani helyzetben járulékos problémát okozott, hogy sokan nem ismerték fel: a mostani krízis eltér a korábbiaktól. Mások – köztük ő maga is – nem látták át teljes egészében a probléma súlyosságát.

A nemzetközi pénzügyi szervezetek először ugyanúgy próbálták kezelni a mostani krízist, mint az előzőeket. Ám a jelenlegi helyzet sokkal rosszabb volt a korábbiaknál, ezért ugyanazok a technikák nem működtek. Ennek az lett a következménye, hogy a kormányzatoknak kellett olyan beavatkozásokat végrehajtaniuk, amelyekkel megakadályozhatták, hogy az egyes pénzintézetek összeomlása a teljes pénzügyi rendszert magával rántsa, és a világgazdaság perifériáján lévő országokban ez nem is sikerült mindenütt.

Jelenleg ott tartunk, hogy a rendszer már jól-rosszul működni látszik. A többség fellélegzett, mert úgy érzi, sikerült elkerülni a globális gazdaság összeomlását, és már mutatkoznak az élénkülés jelei, ám Soros szerint ez a helyzet súlyos félreértelmezése.

A pénzpiacok 1980-as években elkezdődött globalizációja komoly nehézségeket okozott az adózásban és a szabályozásban, emiatt a kormányzatok arra kényszerültek, hogy több figyelmet szenteljenek a nemzetközi tőkének, mint saját (sok esetben feltörekvő) gazdaságuknak. A globális pénzügyi rendszer azonban instabil, mert arra a hamis premisszára épült, hogy önjáró; azaz saját eszközeivel is képes biztosítani a működését. Soros szerint ezért omlott össze, és ezért nem lehet eredeti állapotába visszaállítani.

A globális piacokon globális szabályozókat kell alkalmazni, ám a mostani regulációs eszközök a nemzeti szuverenitás princípiumában gyökereznek. Vannak ugyan nemzetközi egyezmények és együttműködések a szabályozórendszerek között, de az autoritás alapja a szuverén állam.

A megfeneklett rendszert nem elég csak újraindítani, hanem olyan szabályozórendszert kell felépíteni, amilyenre mindeddig nem volt még példa. Jelenleg az egyes országok pénzügyi rendszerét az adott állam tartja fenn (és életben), de a kormányzatok elsősorban a saját gazdaságuk érdekeit tartják szem előtt. Ez a pénzügyi protekcionizmus azonban veszélyezteti – lehet, hogy le is rombolja – a globális pénzpiacot. Erős és egységes nemzetközi szabályozásra van szükség, mert ennek hiányában a pénzügyi szervezetek olyan országokba mennek, amelyek helyi jogrendszere kedvezőbb a számukra, és ezzel csak még nagyobb veszélynek teszik ki a teljes nemzetközi rendszert.

Soros György azzal zárja írását, hogy "Az 1930-as években a kereskedelmi protekcionizmus a rossz helyzetet csak tovább rontotta. A ma globális gazdaságára sokkal nagyobb veszélyt jelent a financiális protekcionizmus megjelenése".


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!