Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. június 16.
- Részletek
- 2011. június 18. szombat, 03:50
- Megbeszéljük
Bolgár György: - A téma pedig gondolom magától értetődő, a büntetőeljárás bizonyos szabályainak tervezett szigorítása. Mégpedig egy fideszes képviselő által kimondott alapon, hogy a védők lassítják az eljárást. Szóval ezen az alapon 48 órán keresztül meg lehetne tagadni egy őrizetbe vett gyanúsítottól, hogy kérje védője segítségét. Ezen az alapon öt napig lehetne bírói jóváhagyás nélkül őrizetben tartani valakit és ezen az alapon egy későbbi fázisban az ügyészség kiválaszthatná azt a bíróságot, amelyet alkalmasnak tart arra, hogy bizonyos kiemelt ügyeket lehetőleg minél gyorsabban tárgyaljon. A kimondott cél tehát az eljárások gyorsabb lefolytatása. Elvileg nagyon szép. Gyakorlatilag?
Hanák András: - Egészen bizonyos vagyok benne, hogy nem ez a kimondott cél, ez valamiféle lepel az egész dolgon. Természetesen lehet gyorsítani eljárásokat, de ilyen módon aligha.
- Azért ez a kimondott cél, aztán hogy van egy ki nem mondott cél, ami a valódi cél, az egy másik kérdés. Mi lehet az?
- Őszintén szólva nehéz megmondani pontosan, hogy mi a valódi cél, és mi vezérelte ezt a módosítást. Elég sok minden van benne. Azért azt hadd erősítsem meg, hogy az őrizet első 48 órájában nemcsak hogy nem találkozhat bizonyos kiemelt ügyekben az, akit őrizetbe vettek a védőjével, de ez alatt az idő alatt ki lehet őt hallgatni, és a kihallgatáson nem vehet részt védő. Ez egészen példátlan dolog szinte egész Európában, legalábbis annak civilizáltabb részén.
- Na de Cser-Palkovics András arra hivatkozott, hogy bizony ez a gyakorlat az angolszász jogban, vagyis az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Belgiumban és Franciaországban. Mit tud Ön erről?
- Én azt gondolom, hogy a legegyszerűbb módja ennek, ami nem biztos hogy a legmegbízhatóbb, de ha csak a Wikipédiára rámenne Palkovics képviselő úr, akkor látná, hogy ez egyáltalán nem igaz. Én ugyan tudom, hogy az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban hogyan kezelik a dolgokat, de vettem a fáradtságot, és kicsit megnéztem Franciaországot és Németországot is. És egészen másképpen kezelik. Hozzáteszem, hogy Franciaországban nemrég, 2011. április 15-én külön megerősítették a védők és a védelem jogát. Tehát Európa egészen más irányba megy. Én azt gondolom, hogy ő nem tudja, fogalma sincs róla, hogy miről beszél.
- Ugye Franciaországban volt egy olyan szabály, hogy a gyanúsítottakat két napig valóban őrizetben lehetett tartani, mégpedig úgy, hogy csak minimális kapcsolatuk lehetett a védővel. És nem kellett őket informálni, hogy joguk van hallgatni. De azért nem volt teljes mértékű az elzárás. Idén áprilisban azonban több európai bírósági döntés nyomán a francia alkotmányvédő tanács, azt hiszem, ott nem bíróságnak hívják…
-… Alkotmánytanács.
- Igen, az alkotmánytanács úgy döntött, hogy ezt a gyakorlatot meg kell szüntetni és innentől kezdve a francia gyakorlat is megváltozott, ugyanúgy, ahogy Skóciában is volt valami, a tervezett magyarnál egyébként jóval enyhébb dolog. Ott, azt hiszem, hat óráig nem kellett védőt hívni a gyanúsítotthoz. De Skóciában is megváltoztatták. Szóval gyakorlatilag a civilizált Európa, az egyik előbb, a másik később, de nagyjából már betartja azt, hogy a gyanúsítottaknak is vannak jogaik és vannak országok, ahol az igazságszolgáltatásnak meg a demokráciának hosszú hagyományai vannak, ezért lassabban változtak bizonyos kérdésekben. De hogy visszalépjenek, arra nincs példa.
- Egyáltalán nincs példa. És a francia esetben egészen biztos, hogy áprilistól kezdve minden gyanúsítottal, akit őrizetbe vesznek, közölni kell azon a nyelven, amilyet ért, hogy joga van arra, hogy védői segédletet vegyen igénybe. Az egész kezdetétől, az őrizetbe vételétől kell hogy lehetősége legyen rá, hogy védő álljon rendelkezésére, és a kihallgatás során joga van ahhoz, hogy bármikor jelen legyen a védője. Most ugye azért hívott, mert az Egyesült Államokból indult ez a dolog és 1966-ban datálódik a Miranda-ügy, amiben ez a Miranda-figyelmeztetés van, amit a magyar krimi nézők elég jól ismerhetnek.
- Igen, Mirandát szinte személyesen ismerik a magyar tévénézők.
- Megjegyzem, hogy Miranda egy férfi volt, Ernesto Arturo Miranda, akinek Arizonában először a legfelsőbb bíróság megsemmisítette az elítélését, mert olyan helyzetben hallgatták ki, hogy nem volt egyáltalán védője. Azt hiszem, a tévénézők ismerik a szöveget, én valószínűleg nem tudom jól idézni, de az van benne, hogy Önnek jogában áll hallgatni, amennyiben bármit mond, az felhasználható a bíróságon. Önnek joga van ahhoz, hogy beszéljen ügyvéddel, az ügyvédje jelen lehet bármikor a kihallgatás során, és amennyiben nem ismer ügyvédet, nincs lehetősége, hogy egy ügyvédet vegyen fel vagy fizessen meg, akkor az állam saját költségén fog Önnek ügyvédet biztosítani. És ezt valamilyen formában az Egyesült Államokban minden államban el kell mondani minden olyan személynek, akit rendőr vesz őrizetbe.
- Akkor hogy lehet erre hivatkozni egy viszonylag fiatal embernek, aki jogot végzett, talán már a demokráciában, úgyhogy erről is hallhatott már. Hogy lehet ezt megcsinálni?
- Két dolgot tudok erre komolyan mondani. Egyrészt, hogy vagy nem érdekli őket, másrészt, hogy nem tudják. És őszintén szólva már az is rendkívül furcsa, ahogy ez a törvénymódosítás kinéz, mert ugye szignálta, aláírta, a szerzője, s ő állítólag az a Balsai István, aki az alkotmányügyi bizottság elnökeként nyújtotta be ezt a javaslatot. Nyilvánvalóan nem a kis helyi műhelyében készült. Egészen nyilvánvaló, hogy ezt a szöveget az ügyészség készítette a számára.
- Bár ők ezt tagadják. Azt mondják, ők csak véleményezték.
- Igen, ők tagadják.
- Én meg azt kérdezném tőlük, ha lehetne, de nem lehet, hogy ha már véleményezték, miért nem mondták el a megsemmisítő véleményüket róla?
- Én nem tudom, de hiába tagadják, egészen egyszerű szövegelemzéssel is kideríthető, hogy ez valamilyen ügyészi műhelyben készült. Ez nem az igazságügyi vagy nem tudom, most hogy hívják pontosan, minisztériumból került ki. De ha már erről beszélünk: ez háromféle szervezet és személy felelősségét vagy legalábbis szerepét mutatja. Egyrészt Balsai Istvánét, aki, én azt tudom mondani, hogy ha egy ilyen törvénytervezetet szignál, az a korábbiaktól is teljesen függetlenül Európában egyetlen országban sem lenne megválasztható az alkotmánybíróság vagy hasonló szervezet tagjának. Nem tudok olyat mondani Európában, még talán Moldova és Bulgária is beleértendő ebbe…
-… Orbán Viktor azt mondta, hogy idén nyáron még sok mindennel meg fogjuk lepni Európát.
- Persze, ezt én értem. De akkor nem érdemes azon csodálkozni, hogy ez nagyon ki fogja verni a biztosítékot. Legalábbis szerintem. Két ügyfél hívott fel, az egyik a gyanúsított kihallgatása kapcsán egy olyan témával, hogy állami szervek, állami vállalatok esetében választott bíróságot nem lehet kikötni. Amit szintén rendkívül furcsának találnak.
- Igen.
- De ha visszatérhetek még a két másik szervezet felelősségére, az egyik az ügyészség. Az ügyészségnek valóban nem az a dolga az államszervezetben, hogy különböző tanácsokkal a maga ízlése szerint írja meg a büntetőeljárási törvényt, amelyet aztán majd csak ők ismernek, ők tudnak értelmezni, ők mindennek az urai. Eléggé kilóg a lóláb, hogy az ügyészségnek szerepe volt ebben. Végül pedig azt gondolom, hogy a mostani Igazságügyi Minisztériumban Navracsics Tibor és Répássy Róbert azok, akik végül is ezért felelnének. Hallottunk különböző dolgokat, hogy morogtak, hogy itt azért vannak problémák…
- Sőt, Répássy kétszer, legutóbb ma, azt mondta, hogy vannak alkotmányellenesnek tűnő elemei. Azért ez elég húzós.
- Húzós, de ilyenkor ez már messze van attól, hogy ezzel el lehetne az egészet ütni. Ennél azért, különösen a miniszter részéről, erősebb reakcióra van szükség. És ahogy beszélgetek külföldi jogászokkal, tőlük is pontosan ugyanezt hallom. Elég nevetséges, hogy a Magyary-tervvel jön elő a miniszter, ami egy ilyen nagyon szép és álmodozó terv, szerintem visszatekint a múltba.
- Európa egyik legvirágzóbb országa leszünk. Ugye?
- Igen. De ugyanakkor hihetetlen, hogy olyan büntetőeljárási törvénymódosítást készítenek elő, amely nemzetközi egyezményekbe, az európai emberjogi bíróság döntéseibe, mindenbe beleütközik. Még a saját alkotmányukba, amit nemrég hoztak és fogadtak el, abba is.
- Azt akarja mondani, hogy a miniszternek határozottan közbe kellene szólnia, hogy nem?
- Igen. Egy másik szót találtam erre ma délelőtt, amikor felhívott, és gondolkoztam ezen. Egy olyan szót, amely nem magyar, de ennek esetleg a magyar megfelelőjét. Ez olaszul úgy szól, hogy basta. Azt kéne mondani most, hogy elég. De mondhatja bármilyen nyelven. De az lehetetlen, hogy ilyen körülmények között a miniszter halk legyen, ne szólaljon meg. Ez megint csak elfogadhatatlan és példa nélküli, azt hiszem, Európában. És hiába mondják majd egy vagy két év múlva, hogy óh, én mondtam vagy jeleztük, ez olyan csendes és olyan halk és annyira sehova sem jut el, hogy ennek semmilyen jelentősége nincs így.
- Igen. A dolognak van még egy érdekes ága, ez a bizonyos kiemelt ügyek, és hogy az ügyészség olyan bíróságra helyeztetné az ügy tárgyalását, amilyen neki tetszik, ráadásul a kiemelt ügyekben másfajta eljárási szabályok volnának érvényesek. Ez az egész nem is annyira az ügyészség, de szinte a feljelentő kezébe helyezi az ügyek speciális kezelését. Mert ha valaki azzal jelent fel valaki mást, hogy elsikkasztott, ellopott több milliárdot közpénzekből és hogy ez milyen veszélyes, akkor innentől kezdve ezt az ügyet az ügyészség, a rendőrség kiemelt ügyként kell hogy kezelje. Ennek megfelelően aztán úgy bánnak a gyanúsítottal is, az egész üggyel is, ahogy ebből a törvénytervezetből kitetszik. Tehát szinte a feljelentő kezében van az igazságszolgáltatás bizonyos mértékű irányítása is.
- Hát igen, kétségtelenül. Én azt mondanám, hogy a rendőrség és az ügyészség közösen rendkívüli módon tudják majd manipulálni azt, hogy bizonyos a különleges ügyek alá tartozó esetekben hol lesz, hol folyik majd és hol indul ennek a gyanúsítottnak az eljárása. Azt hiszem, hogy ez is rendkívül sok problémát fog okozni és egy normál gondolkodású alkotmánybíróság ebben is rendkívül sok kifogást találna. De mondom, az őrizetbe vétel öt napra emelését és az ügyvédi jogok ilyen kirívó csorbítását egészen nyilvánvalóan alkotmányellenesnek gondolom. És én most úgy nyilatkozom mint ügyvéd, magánszemélyként, tehát az én álláspontom nem az ügyvédi karé, de azért ahogy én hallom a kollégákat, eléggé meg vannak lepődve és eléggé lesújtó a véleményük.
- Hol lesz ennek vége? Legkésőbb Strasbourgban?
- Nem tudom. Én azért azt gondolom, hogy talán már előbb a magyar állam, az alkotmánybíróság is talál bizonyos dolgokat, amelyek kifogásolhatók. Azt is remélem, hogy mielőtt a köztársasági elnök aláírása rákerül, egy vagy két dolog módosul benne. Mert nyilvánvalóan egyezmény- és alkotmányellenes dolgokkal nem érdemes, azt hiszem, előrukkolni. Talán Strasbourgba később fog ez eljutni. De miután nem az Igazságügyi Minisztérium végzi a büntetőpolitikát, hanem valaki más kezében van, azt hiszem, fogunk még látni furcsább dolgokat is mind a jogalkotásban, mind pedig a büntetőeljárásokban. És fel kell kötni mindenkinek a gatyáját, hogy valamennyire meg tudja magát védeni.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő