Unom
- Részletek
- Napi apró
- 2011. augusztus 25. csütörtök, 02:56
- Huszár Ágnes
Végtelenül unom az oktatási államtitkárság véget nem érő ötletelését az oktatás, azon belül a nyelvoktatás átalakításáról. Nem is tennék egyetlen megjegyzést sem ebben a nyár végi kánikulában, ha nem látnám a tudatos, előre megfontolt szándékkal történő értékrombolást.
Hoffmann Rózsa államtitkárnak a nyelvről tett megállapításai magukban is meghökkentők. Amikor az angol nyelv „strukturálatlanságáról” szólott, fegyelmezetten lefordítottam magamnak: államtitkár asszony az angol nyelv szegényes morfológiájára gondolt, arra, hogy az angol – más indoeurópai nyelvekhez, például a franciához vagy a némethez képest – a számra, nyelvtani esetre, grammatikai nemre nagyon kevés külön grammatikai elemmel utal. Aztán téves megállapításából azt a racionálisan alátámaszthatatlan javaslatot bontotta ki, hogy, mivel az angol „túlságosan könnyű”, célszerű első nyelvként egy – államtitkári terminológiával – strukturáltabb nyelvet tanítani. Az lenne hát a baj, hogy túl sokan, túl könnyen tanultak meg és jól tudnak angolul? Aligha. Magyarország az idegen nyelvek tudása szempontjából sereghajtó Európában, még a volt szocialista országok – Lengyelország, Románia és Bulgária – is alaposan megelőznek bennünket. Miért akar hát az oktatási államtitkár célszerűtlenül átalakítani, gyakorlatilag szétverni egy többé-kevésbé jól működő rendszert?
A legújabb meglepetés az augusztus 20-i ünnepségek – mikor Hoffmann államtitkár a pedagógusokat őszinte nagyrabecsüléséről biztosította – után ért bennünket. Mint az origo birtokába került tervezetből kiderül, az oktatási államtitkárság „véget vet annak, hogy a legkülönbözőbb tesztekkel mérik a nyelvvizsgázók tudását a vizsgaközpontok”. Létrehoznak tehát egy „szuperközpontot”, amely „kidolgozza a nyelvvizsgákon használható feladatokat és ellenőrzi a vizsgaközpontokat”.
Egységesítés, központosítás, visszaállamosítás. Figyelmen kívül hagyva, hogy a különböző magyarországi nyelvvizsgaközpontok különféle szakmai anyaggal bővített nyelvvizsgákat akkreditáltattak. Más szakszókincset kérnek számon az orvosi, a társadalomtudományi és a műszaki nyelvvizsgára jelentkezőktől. Az akkreditáció azt jelenti, hogy ezeket az anyagokat nyelvi, módszertani, szakmai szempontból megbízhatóan ellenőrizték és folyamatosan ellenőrzik.
Tehetők Magyarországon ezeken kívül – kizárólag külön akkreditációval rendelkező helyeken – nemzetközi nyelvvizsgák, például az angol TOEFL vagy a nemzetközi Goethe Intézetek által kidolgozott német. Aki részt vett már vizsgáztatóként egy ilyenen, tudja, milyen kínos precizitással és szigorú ellenőrzéssel ügyelnek a külföldi nyelvvizsgaközpontok a minőségbiztosításra. Arra, hogy ezek a vizsgák ugyanazt a szintű nyelvi kompetenciát mérjék Közép-Ázsiában, mint a Yucatan-félszigeten. A vizsgabizonyítvány alapján veszik fel angol vagy német nyelvű egyetemre vagy nyelvtudás szempontjából igényes munkahelyre a jelentkezőket.
Ezt a magyarországi és külföldi szakemberek által sok tudással és fáradsággal, az utóbbi húsz-harminc évben kialakított, jól működő nyelvvizsgarendszert kívánja most egy tollvonással „egységesítani”, gyakorlatilag megszüntetni az oktatási államtitkárság.
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
