A miheztartás végett



Figyelemre méltó „párbeszéd” zajlott le hétfőn a Parlamentben. „Mirkóczki Ádám (Jobbik) azt kérdezte a miniszterelnöktől, hogy lesz-e következménye Balázs József fideszes országgyűlési képviselő korábbi szavainak. A kormánypárti politikus ugyanis egy hangfelvétel szerint egy telefonbeszélgetés során azt mondta Juhász Oszkárnak a Jobbik gyöngyöspatai polgármester-jelöltjének - aki azóta megnyerte az időközi választást -, hogy "forrás oda megy ebben a térségben, ahová én jóvá hagyom.”*

Az MTI összefoglaló híre a válaszból csak ennyit és így adott közre: „Orbán Viktor válaszában leszögezte: eddig és ezután is ragaszkodik ahhoz, hogy egy fejlesztés odaítélése előtt megismerje az ott megválasztott országgyűlési képviselő véleményét.”

Az Index összefoglalója bővebb beszámolót tartalmaz.

E szerint Orbán válasza Mirkózcki Ádámnak, Balázs József emlékezetes mondataival kapcsolatban, a következőképpen szólt: „Az agresszivitást ugyanúgy ítélem meg, mint Ön, szerintem a közéletben az agresszivitásnak nincsen helye. Világos különbséget kell tenni erő és erőszak között…” „Gyöngyöspatát szerinte nem érte hátrány, sőt, a Start munkaprogram egyik helyszíne lett. A fejlesztések odaítélése előtt viszont eddig és a jövőben is meg kívánja ismerni a helyi képviselő véleményét.”

Mirkóczki visszakérdezett: az iránt érdeklődött, hogy járt-e bármilyen szankcióval Balázs fenyegetése, mert az ügyészség elutasította a keresetet azzal, hogy a fenyegetés a jövőre vonatkozott. Orbán úgy válaszolt, „abban bízik, hogy minden tettnek van következménye, ezek levonása szerinte a választópolgárokra tartozik”.

Talán nem tévedek, ha úgy gondolom, van néhány tanulsága ennek a rövid párbeszédnek.

Először is megjegyzésre érdemes, hogy a két híradás tartalmilag eltér.

Továbbá érdemes szemügyre venni a válasz minden mondatát. Mindkét változatban szerepel például az, hogy a miniszterelnök „ragaszkodik” ahhoz, hogy egy fejlesztés odaítélése előtt megismerje az ott megválasztott országgyűlési képviselő véleményét.

Ez nyilván megnyugtatásnak szánt észrevétel, de biztos, hogy tényleg megnyugtató? Mégis milyen következménye lehet pro vagy kontra annak, ha egy miniszterelnök a fejlesztések odaítélése előtt ragaszkodik a képviselők véleményének megismeréséhez, vajon ez mit befolyásol és hogyan?

Vajon mi a jelentősége annak a megállapításnak, hogy „világos különbséget kell tenni erő és erőszak között”? Orbán szerint „a közéletben az agresszivitásnak nincsen helye”. De vajon mit jelent az „erő”, ami ezek szerint rendben van?

Ugyancsak figyelemre méltó ez a megállapítás is: „Gyöngyöspatát nem érte hátrány, sőt, a Start munkaprogram egyik helyszíne lett.”

Mert van például egy másik ügy, az a bizonyos sukorói, ahol szintén nem következett be se hátrány, se kár, ennek ellenére eljárás folyik hivatali visszaélés miatt, holott az eddig napvilágra került információk szerint ott senki sem fenyegetőzött.

Ám a legmeglepőbb mondat mégis az utolsó, amely a felelősségre vonatkozott és így szólt: „Orbán abban bízik, hogy minden tettnek van következménye, ezek levonása szerinte a választópolgárokra tartozik.”

Itt nyugodtan húzzunk képzeletben egy vörös vonalat, mert ha jól értjük, vége szakad egy kampányhisztériának – tegyük hozzá, éppen ideje lenne. Ez pedig a „Magyarország a jövőben nem lesz következmények nélküli ország”-akció, amelynek jegyében a választók értékítéletének következménye, azaz az ellenfelek választási veresége nem elegendő, a politikai felelősséget jogi eljárásokba burkolt elszámoltatási hadjáratokkal is szükséges demonstrálni.

Kár, hogy a politikai következményeknek a választópolgárokra bízásával egyidejűleg finoman szólva is ingatag gyanú alapján indul büntetőeljárás a korábbi miniszterelnök ellen, hivatali visszaélés miatt. Az államadósság növekedését parlamenti vizsgálóbizottság csócsálja, amely annak a lehetőségét keresi, hogy a politikai felelősség firtatása során jogi eszközöket vehessen igénybe, és ehhez valamilyen tényállást találjon. Vagy itt a legújabb szenzáció, a Balsai-jelentés**, amely szerint, ha egy miniszterelnök például ilyet mond: „A rendőrség nemcsak jogosult eldönteni, hogyan kell helyreállítani a nyugalmat, hanem kötelessége is” – ez akár terrorcselekmény elkövetésének lehetőségét is felvetheti.*** (Ide rengeteg mosolyjelet szíveskedjen odaképzelni az olvasó, bár nevetgélés helyett talán inkább sírni lenne érdemes.)

Ám ha sírunk, ha nevetünk, egy biztos, zavarban vagyunk a miheztartás szempontjából. A szavak és a tettek mintha ezúttal sem felelnének meg egymásnak. Arra gondolni sem merünk, hogy az elvek attól függően változnak, hogy kiről van szó.

(Lánczos Vera)

____________________

* Az ügy előzményéhez lásd az Origo írását: „Sok mindenre ne számítsatok” – hangfelvételen fenyegetik a gyöngyöspatai polgármestert

** Ismertetését lásd a hvg.hu és az origo.hu honlapján

*** Balsai szerint: „Vizsgálódásom során arra a következtetésre jutottam, hogy noha október 23-a a legdurvább jogsértések szimbóluma, mégis inkább egyik elemének, vagy akár csúcspontjának tekinthető annak a folyamatnak, ami a Gyurcsány-kormány erőszakos és paranoid hatalomakarását jellemezte.” (Betűhív idézet)

Gyurcsány Ferenc válasza: A Balsai-jelentés megalapozatlanságát jelezi, hogy elkészülte után fél évig nem vette elő a kormány, és a kabinet „egyetlen lépést sem tett annak érdekében, hogy az igazságszolgáltatás elé vigye a 2006 őszén történteket”. Gyurcsány szerint a bűnt nem a rendőrök követték el 2006 őszén, „hanem azok a politikusok, akik harcra bíztatták a megtéveszthető embereket, és azok, akik a tévészékház ostromától az elkötött tankig eleve a rombolás szándékával csatlakoztak békés demonstrálókhoz”. „A rendőrség a dolgát végezte, amikor a közterek békéjét helyreállította. Én ezektől a támadásoktól is meg tudom védeni magamat, de nem hagyhatom, hogy a rend őreit bárki megbélyegezze. El a kezekkel a rendőröktől!”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!