Lévai Júlia
(Teljes nevén: Julianna Míra)
Született 1948-ban. Zeneművésznek készült, diplomát is zenei szakon szerzett, pályája azonban végül másfelé kanyarodott. Kezdetben kérdezőbiztos volt, majd egy ideig zeneszociológiával foglalkozott.
1972-től jelennek meg írásai. A rendszerváltásig az Ifjúsági Magazinban, a Magyar Ifjúságban és a Magyar Nemzetben írt, főként zenei tárgyú cikkeket. 1972-ben könyve jelent meg Vitányi Ivánnal, Miből lesz a sláger? címmel.
1974-től a Magyar Rádióban külsősként publicista, majd zenei és kulturális műsorok szerkesztője-műsorvezetője volt. 1978-ban zenetörténeti tankönyvet írt.
1981-től 84-ig ellenzéki kapcsolatai miatt sehol nem foglalkoztatták, ezért téesz-melléküzemágakban dolgozott, adminisztrátorként.
1982-ben Sebők Jánossal a Poptika című popzenei lap próbaszámának szerkesztője volt (a lapnak ez volt az első és utolsó száma.)
1985-86-ban az első, alternatív zenei lap, a POLIfon felelős szerkesztője volt (ennek utolsó számát bezúzták). Közéleti-politikai publicisztikát a rendszerváltás óta ír (Élet és Irodalom, Magyar Hírlap, Népszabadság, Népszava, Magyar Rádió), kulturális témájú cikkei ettől kezdve a Kritikában és a Criticai lapokban jelentek meg. 1992-94-ig a gazdagréti helyi lap (A Rét) szerkesztője. 1993-ban a Magyar Televízióban klasszikus zenei klipeket készített.
2001-ben a Rádió szélsőjobboldali vezetése megszüntette a műsorait.
1990-től 2005-ig a Tessloff és Babilon Könyvkiadó szerkesztője volt. 1991-től az Esély című szociálpolitikai lap olvasószerkesztője.
2009-től a vakok és gyengénlátók támogatására alakult Belső Látás Alapítvány kuratóriumának elnöke.
Korábbi/máshol megjelent írások:
„Nem ez az egyetlen reklám, amely azt sugallja, hogy banki szolgáltatások – hitelek, folyószámlák, kártyák – voltaképpen ajándékok, igazából a Jézuska hozza őket. Aminek illúziójához egyetlen trükk elég: fel kell cserélni a kényszert és a vágyat.”
A 6. kötsei találkozón Orbán Viktor is beszédet mondott. Ebből megtudhattuk, hogy Magyarország örökös miniszterelnöke a fizikában is a legjobb, kivált, ha az erő törvényszerűségeiről van szó.”
(A melegek hatása a „színmagyar keresztények”-re)
„…az egyik leggyakrabban használt újságírói klisé ez volt: ’lassan már kötelezővé teszik, hogy homoszexuálisak legyünk’. Mintha valódi veszély volna, hogy bárki korlátlanul belenyúlhasson mások legbelsőbb magánügyeibe. Mintha egy meleg-felvonulás elérhetné, hogy aki eddig az ellenkező neműre vágyott, az mostantól a homlokára csapva megfordítsa ezt a vágyát.”
„Friss hír, hogy az egyik megyei ügyészség a ’gázkamrát a cigányoknak!’ feliratot nem tartja a közösség elleni izgatáshoz szükséges uszításnak, mert szerinte ’nem konkrét cselekményre buzdít’, ha valaki gázkamra építését követeli. Eközben, gázkamra-építési lehetőségek híján, molotov-koktélokkal vagy puskákkal ölnek cigányokat.”
„Ha igaz, hogy a magyar népességnek jóval több mint fele komolyan hiszi: genetikai úton örökölhető a bűnözés, akkor itt sokkal nagyobb baj van, mint amit most a néhány bűnöző cigány okán felkavarodott indulattömeg jelzett. Akkor a belátásokon, személyes döntéseken, begyakorlásokon, hiteken, elveken és önnevelésen alapuló „erkölcs” fogalmának az ég világon semmi értelme nincs ebben az országban.”
Orbán Viktor dolgozata az európai politikai erőviszonyokról
„Maga Orbán az izgalmi helyzet csúcsán egészen „a történelem horizontjáig” jut el, éspedig egy világrengető győzelem révén. S mivel gigantikus ellenfelei örökre elbuktak, immár egyedül áll a páston, s kősziklaként viseli a győzelem összes felelősségének terhét.”
„Előfordul, hogy a szociális támogatások felett diszponáló önkormányzati képviselő a Magyar Gárda soraiból néz farkasszemet egy tüntetésen azokkal a klienseivel, akiknek másnap dönt a támogatásáról. S bár a (népszavazással is megerősített) törvény tiltja, hogy a pártpolitika bármiféle módon megjelenjen a munkahelyeken, ’a nemzet morális egység’ dogmája itt már ma is lehetővé teszi, hogy morálisnak tekintett attitűdök és igazságnak tekintett esetlegességek felülírják a törvényt, s durván rongálják a helyi közösségi lét alapjait.”